Józsefvárosi legenda

Előszó

Részlet a könyvből:
"Minden ember elérkezik életének ama kikerülhetetlen szakához, amely ifjúságának, szülőföldjének élményeit kényszeríti ki belőle. Nem kell sem költőnek, sem írónak lenni ahhoz, hogy valamely borús délután, - ez az idő kedvez legjobban az emlékeknek - a lélek gondos munkával kiöntse a múltat, mintha felesleges tehertől akarna szabadulni, helyet készítvén az új benyomásoknak.
Könnyű feladata van ilyenkor annak, aki hegyekben született, örök felhők közelében. Könnyű annak is, aki az alföld fényében látott először napvilágot. Színesen mesélhetnek ők a természetről, amely dajkálta őket, sziklaormok barátságáról, magánosan álló jegenyék szomorúságáról. Szélesen terülő égről, viharok zúgásáról, halálos félelmekről és örömökről. Ifjúságukat megszínesítette a természet versenytárs nélkül álló minden varázsa...
De mit tegyen az, aki a Józsefvárosban született?
A Józsefvárosban, Budapest nyolcadik kerületében, annyival az első világháború előtt, hogy kölyökkorában még az igazi békének nevezett korszakot látta, melyet ez a városrész természetesen jól átformált a maga képére.
A belvárost és a külvárost választotta szét ez a kerület, omályos határvonallal. A belváros akkor még sokkal fényesebb volt, mint ma, mert izzó, alakuló állapotából alig hült le, - a külvárost pedig még nem sikerült megszelídíteni a rendőrhatóságoknak - sötét volt, vad és vérengző." Vissza