Mire a falevelek lehullanak...

Előszó

II. Vilmos német császár 1914 nyarán elhangzott bátorító szavai - „Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek szeretteitek körében, győztesen " - négy évig tartó, testet-lelket meggyötrő háborúba torkolltak, amelynek egyes szakaszait a frontokon sebesültek, rokkantak, hősi halottak, fogságba esők, az otthon maradottak körében pedig özvegyek, árvák, felbomlott családok, egyéni tragédiák jelölték. A háborús évek történetét számos történész, hadászati szakértő megírta, elemezte. Szubjektív megélését a magyar irodalom olyan értékei őrzik, mint Zalka Máté Doberdója, Somogyváry Gyula trilógiája vagy Gyóni Géza háborús versei.
A világégés borzalmait elszenvedő, az események sodrásában vergődő közkatonák, önkéntesek, tisztek még fellelhető levelezései, naplói, visszaemlékezései szervesen egészítik ki és hozzák emberközelbe a haditudósítók jelentéseit, propagandisztikus fényképeit, a kormányok és a hadvezetés nyilatkozatait, közleményeit, hiszen a háború főszereplője végül is a közkatona, aki annak a csapásait elviselni kényszerült.
Jelen kötet a népi emlékezet fennmaradt, sok esetben érzelmekkel átszőtt töredékeit sorakoztatja fel, amelyek hol a félelem, hol a rettenet rémvilágát idézik, hol önáltató közömbösséggel csitítgatják zilált lelkiállapotukat, vigasztalják az otthoniakat, hol pedig az élet nehézségein átsegítő, olykor akasztófahumorral átitatva próbálnak túllépni a pillanat gyötrelmein. Szerzői főként a brassói 24-es honvéd-, valamint a szintén brassói császári és királyi 2. gyalogezredben szolgált háromszéki vagy Erdély más tájairól a különböző erdélyi ezredekbe bevonult katonák. A szemelvények felidézik a bevonulás és a frontra indulás mesterségesen felkorbácsolt lelkesedését, de a „mit hoz a holnap?" bizonytalanságának érzetét is, a galíciai, szerbiai, olaszországi csataterek viszonyait a vízzel telt lövészárkokkal, tetves fedezékekkel, a hátország feszültséget enyhítő, balsejtelmeket elűző kikapcsolódásait, a sebesült- és hadikórházi életet, a halál napi vendégjárását, az otthonnal való leveles, fényképes kapcsolattartást. A katonai cenzúra miatt a válogatás egy részét alkotó tábori postai lapok csupán 1 vagy 2%-a tartalmazott közlésre érdemes információt, amelyet több ezer forrásanyagból válogattam ki. Az eredeti dokumentumok javarészt a közlő magángyűjteményének részei, másik hányada pedig magánszemélyektől kölcsön kért, illetőleg közgyűjteményekből (Székely Nemzeti Múzeum, Székely Mikó Kollégium könyvtára, csernátoni Haszmann-gyűjtemény) származó anyag, amelyekből 1994-ben, az első világháború kitörésének 80. évfordulóján a szerző időszakos kiállítást rendezett a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Vissza