Joyzelle

Előszó

Részlet:
"Első felvonás:
Csarnok Merlin palotájában. Első jelenet. Merlin, Ariel. (Merlin Ariel mellett áll, aki a márványlépcső fokain alszik. - Éjszaka.)
Merlin. Alszol, Arielem, belső erőm te!... Elfelejtett hatalom!... Minden lélekben ott szenderegsz, de mostanig csak én keltelek föl tetszésem szerint!... Alszol, engedelmes, meghitt tündérkém és bomlott hajad emberi szemnek láthatatlan kék pára gyanánt olvad össze a holdfénnyel, az éjszaka illatával, a csillagok sugaraival, a rózsák hulló levelével, a levegő hullámzó azurjával, - tanulságot téve, hogy az élő természetben mindnyájan összetartozunk; hogy a gondolat nem tudja: hol kezdődik a fény, ahová remélve szárnyal, hol végződik a homály, ahonnan tova menekűl?... Alszol mélyen, - és amíg alszol, minden tudásom vesztegel; olyan vagyok újra, mint világtalan testvéreim, akik még nem tudják, hogy annyi elrejtett Isten van ezen a földön, ahány szív dobog!... Ah, azt hiszik rólam, én vagyok a démon, akit kerülni kell... én vagyok a gonosz varázsló, aki ellenségeikkel szövetkezett!... Nincsenek ellenségeik, csak alattvalóik vannak, akik királyukat nem találják többé. Titkos erőmnek hódol a növény és a csillag, a víz, a kő és a tűz; a jövő időnkint meglebbenti fátyolát előtte; és ők szentül hiszik, hogy ez az új erő, mely mégis annyira emberi: bájitalokban, átkozott igékben, pokoli füvek kotyvalékában, rémes jelekben lappang!..." Vissza