Jövök-megyek

Előszó

Előszó
Gyermekkoromban divat volt még társadalmi osztály szerint kategorizálni az embereket: munkás, paraszt, értelmiségi, így. Minden iskolában, melyhez szerencsém volt, úgy kezdődött az első osztályfőnöki óra: mondd csak kisfiacskám, apád mivel foglalkozik? Visszatérő műsorszámom volt erre a kérdésre beható részletességgel válaszolni. Hogy az anyám meghalt, de mielőtt meghalt volna, gépírónő volt a kultuszminisztériumban, hogy az apám osztályvezető volta lámpagyárban - kántortanítói végzettséggel-, de sajnos disszidált. A nagyapám, aki gondviselőmnek számít, nyugdíjas, azelőtt segédmunkás volta hajógyárban, még azelőtt pedig főosztályvezető a Beszkártnál, főtanácsosi rangban. A nagyanyám nem dolgozott sosem, azelőtt nagyságos asszony volt, most háztartásbeli, engem nevel. De a nagyapám, aki a gondviselőmnek számít, valójában nem is a nagyapám, mert ő a nagyanyám második férje. Az igazi nagyapám azelőtt üveggyáros volt, most pedig maszek üvegfúvó.
Izgékonyabb tanár már a kántortanítónál leültetett, a sokat látott, bölcs pedagógusok végighallgattak rezignáltán, aztán azt mondták, na üljél le, édes fiam. És beírták a megfelelő rubrikába, hogy én egy egyéb vagyok.
Egyébnek lenni egy uniformizált világban, higgyék el, nem könnyű dolog. Egyébnek lenni az azt jelenti, hogy az ember besorolhatatlan, értelmezhetetlen, kezelhetetlen. Hogy kilóg a sorból. Hogy semmire se használható igazán.
Életem során sokat küzdöttem azért, hogy kikerüljek ebből a kategóriából: hogy olyan legyek, minta többiek.
Nem dicsekvésképpen mondom: nem sikerült.
Nyilván az egyébség az oka, hogy a szokásosnál jobban ragaszkodom azokhoz a helyekhez, melyeket magamhoz szelídítettem: hogyha máshogy nem, legalább földrajzilag otthon legyek, igazán, a világban.
Kicsiny és nagyobb helyekhez: a szülőházamhoz, a szülővárosomhoz, a szülőhazámhoz, hogy csak egy-két példát említsek.
Néhány év előtt az angyalföldi (hadd hívjam most így, egyszerűsítve, ezt a városrészt) lap szerkesztője fölkért egy cikksorozat írására. Akkor találtam ki, hogy mi lenne, ha csak úgy
5 Vissza