A gordiusi csomó

Előszó

Részlet a könyvből:
A KÜLÖNCZ.
A világ minden időben tudott valami nevet találni arra, mi a bevett szokásokon kivül esik s nem lehet csodálni, hogy az ily elnevezése a rendkivülinek többnyire egy kis gúnyvegyítékkel birt. A köznapiság tömegében a nem mindennapi olykor csak feltűnik, többször sért és alkalmatlan.
Mint a dús búzaföldön, a gazdag termény sima felületén, a magas rozs-szál azonnal szemet szúr j úgy az emberek, kik nem úgy élnek és cselekesznek, mint a nagy szám, megzavarják az összhangot. Olyanok, mint egy a többivel össze nem hangolt zenemüszer, mely legyen az a nemes fuvola vagy a csodákat rejtő hegedű, á többi mind csupa kelep, vagy kézi dob, ki nem kerüli a birálgatást és gúnyt.
Az élet pedig olyan, mint a csöpp, mely hull, vagy a tenger, mely viharzik; mint a szikra, mely csillog, vagy az égés, mely rombol: - az élet a tévedező hang, mely elvész hallatlanul, vagy a harsány szó, mely ragad és indít; - kiki saját egyénisége szerint használja azt fel.
Mig az aszkéta megvet, szőrzsákba ruházkodik s kilátása a sír: - addig az, ki annak fontosságát és jelentőségét fel tudja fogni, az életét használja kifejteni s terjeszteni magában, mi a tulajdonképi lét, a lelket tudniillik, mely munkásságára érzékeket ölt fel s melynek ezen érzékek nem ok nélkül adattak a gondviseléstől. A földi létnek elláthatlan fontossága van: ki megveti, nem érti azt és sérti a mindenhatóságot csodái egyikében. Vissza