A csehek Magyarországban

Előszó

A mult kárpitját szellőztetem, s a jelen század fiát s leányát bevezetem ama dicső korba, midőn a királyi termekben magyar szó hangzott; Európa majd minden részéből, kiben tudomány s ész volt, összesereglett egy magyar királyt bámulni, s őt szeretve térni honába; mikor magyar fegyver volt Európa védfala a vad ozmán hatalom ellen; egy magyar nemes, mint gyermek ragadá a gyeplőt kezébe, mint ifjú vonta rövidre, mint férfiú minden csata s viszony közben tartotta azt szilárd himkezekben. Ki a Caesar lelkével alkotá fekete legióját, törte meg a feudum makacs zsarnokait; emelt fényes palotákat; ápolta a fegyvereset s a tudóst; s nagyszerű kormánya fölött Astrea mennyei karján függött az igazság mérlege; és végre mikor élni szűnt, egy nemezt kiáltott fel: "Meghalt Mátyás király! oda az igazság!"
Nyilatkozik e regényben: a hajdani lovagi szellem személyesítve, Komoróczitól vétkes elfajultságában s túlságaiban; Elemértől nemes fellengésében, Mátyás királytól tökélyében.
Látjuk ugyanazon család sarjadékit a körülmények s nevelés befolyása által egymástól egészen különböző lényekké alakulni; s így azoknak hatását kedélyre s lelkületre.
Végre feltünik: mit és mennyit vala képes egy serdülő ifjú, forró honszeretetből, mely tett- s lelkierővel párosult, oly korban végbevinni, melyben középszerűnek lehetni nagyság, nagynak lenni csuda volt.
Ha az olvasó, könyvemet átolvasván mondja: hét évet éltem Mátyás korában, láttam azt a tróntól a kunyhóig, fényében s borzadalmaiban: munkám czéljához közelített. Vissza