Joseph Haydn és Magyarország

Előszó

A magyar korona országaiban a török kiűzését és a Rákóczi-szabadságharc bukását követően közel másfél századig megkérdőjelezetlen legitimitással uralkodtak a Habsburg királyok. Ebből számos súlyos politikai, gazdasági, vallási, kulturális, nyelvi negatívum és identitásbeli konfliktus következett, ám vitathatatlan, hogy a restitúció abban a formában, ahogyan a Habsburg-birodalom „tagállamát" alkotó országban végbement, nagyszabású eredményeket hozott, különösen a reprezentatív művészetek - építészet, díszítőművészet, zene, színház - területén. Ha az uralkodó csak rendkívüli alkalmakkor lépett is birodalma magyar tartományainak területére, a főúri, nemesi, egyházi és városi művészetpártolás és gyakorlat magától értődő természetességgel honosította meg az országban és közvetítette annak nemzetiségeihez - személyek és művek révén - az európai művészet legmagasabb standardjait. Tudvalévő, hogy ez a közvetítés nem maradt egyoldalú: a „kelet", amit az évszázadon át „töröknek" tekintett Magyarország a Lajtán túli gondolkodásban és művészeti érzékben képviselt, éppen a 18. század második felének „ongarese" stílusában vált elismert módon „európaivá".
Mindezen tendenciák - a legmagasabb klasszikus művészet begyökerezése Magyarországon és a (vegyes lakosságú) történelmi Magyarország sajátos önálló hangjának első megszólalása európai hangként - paradigmatikusan jelennek meg Joseph Haydn életében és munkásságában. Halálának 200. évfordulója előtt tisztelegve Magyarország nem szalaszthatja el az alkalmat, hogy személyét és itteni működését a magyar művelődés európai integrációjának kimagasló példájaként mutassa be, és ráirányítsa a figyelmet arra a környezetre is, amelyben e kulturális találkozás lezajlott. Erre törekszik a „Joseph Haydn és Magyarország" című kiállítás, amelynek megrendezésére a magyar muzeális intézmények azon erkölcsi és gyakorlati indokkal vállalkozhatnak, hogy a nagy zeneszerző zenei és színházi tevékenységével kapcsolatos primer forrásanyag kimagaslóan jelentékeny része az Esterházy-család annak idején hozott tudatos döntése következtében Budapesten található. A kiállítást az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA Zenetudományi Intézet közösen rendezi, más magyarországi gyűjtemények támogatásával. Külön örömünkre szolgál, hogy néhány tárgyat az Esterházy Privatstiftung (Kismarton / Eisenstadt) is rendelkezésre bocsátott.
A kiállítás helyszínéül az MTA Zenetudományi Intézet székháza, a történelmi Budán a 18. század közepén épült Erdődy-palota szolgál. Udvari szintjén helyezkedik el a Zenetörténeti Múzeum 450 négyzetméteres kiállítótere, melyet az MTA erre az alkalomra felújíttatott. Túlnyomó részben eredeti dokumentumokat, képeket, iparművészeti tárgyakat, hangszereket tárunk a közönség elé, elsősorban magyarországi gyűjteményekből, hiszen a cél éppen a ma is Magyarországon őrzött kulturális hagyaték bemutatása. Nemcsak a Haydn szerzői kéziratai és más korabeli kották iránt érdeklődők köréhez szólunk, hanem fel kívánjuk kelteni a kulturálisan nyitott, igényes nagyközönség s a zene- és művelődéstörténettel ismerkedő ifjúság figyelmét is. Haydn életének eseményeiből és műveiből, kortársi vonatkozásaiból és tartalmából kiindulva rendeztük tematikus csoportokba a kiállított dokumentumokat, hogy képzőművészet, művelődéstörténet, történelem és folklór emlékeinek felidézésével látványos és tanulságos utat nyissunk mű, művész és műveltség egységes szemléletéhez. Vissza