Joseph Haydn: A filozófus lelke avagy Orpheusz és Eurüdiké

Előszó

Részlet a könyvből:

"A „mi lett volna, ha...?" kérdése a zenetörténetben is értelmetlen. Mégis gyakran csábulunk ilyen spekulációkra. Én például meg vagyok győződve róla: ha Esterházy Miklós herceg 1790-ben bekövetkezett halála után Joseph Haydn nem a londoni hegedűs és hangversenyrendező Johann Peter Salomon hívását követte volna, hanem elfogadja a nápolyi udvar ajánlatát, hogy ott legyen operakarmester, akkor a zenetörténet másként alakult volna. Csakhogy, mint tudjuk, Londonba ment, hogy londoni szimfóniáival arassa le élete legnagyobb sikereit, s hogy „a szimfónia atyamesterévé" váljék. Ha Nápolyba megy, ott - úgy hiszem - olyan műveket írhatott volna, melyek őt a zenetörténet egyik legnagyobb operakomponistájává teszik. Bizonyítékom erre A filozófus lelke, avagy Orpheusz és Eurüdiké.
Hogy Haydn Londont részesítette előnyben, noha nem beszélt angolul és az utazás akkoriban fáradságos volt, azt többek között azzal szokták magyarázni, hogy pontosan fölmérte a képességeit; hogy tudta, a szimfónia és nem az olasz opera az ő erőssége, és hogy számára csakis a londoni meghívás adhatott lehetőséget művészi álmai megvalósítására. Mindig is megkérdőjelezhetőnek tartottam ezt a magyarázatot, amely valószínűleg a 19. század szemléletmódjában gyökerezik. Haydnt a zseniális művész romantikus ideáljaként akarták látni: világtól elrugaszkodottnak, zenétől megszállottnak. Csakhogy a 18. század egészen másmilyen volt." Vissza