Kézenfogva gyerekekkel a természetben

Fülszöveg

Egy virág kimondhatatlan szépsége... Egy magasan keringő madár kecsessége... A szél zúgása a fák koronájában... Életünk során, hol itt, hol ott, a természet megérint: téged is, engem is, mindenkit, valami különleges, személyhez szóló módon. Mérhetetlen titkából feltár egy kis szeletet a maga megdöbbentő egyszerűségében, eszünkbe juttatva az Életet, amely hatalmasabb a mi kis emberi dolgainknál.
A könyvemben közreadott játékokat éveken át gyűjtögettem és javítgattam, mialatt gyerekek környezeti tudatosságának fejlesztésével foglalkoztam. Segíteni akartam nekik, hogy felismerjék: micsoda ösztönzést, erőt kaphatnak a természettől, hiszen a természet a mi Anyánk, tanításai főleg a növekedő gyermekek számára fontosak, Hogyan szerezzünk a természet segítségével izgalmas, megvilágosodást nyújtó élményeket és tapasztalatokat, és hogyan osszuk meg ezeket gyermekeinkkel és gyermek barátainkkal - erről szól a könyv.
Minden játék olyan helyzetet teremt vagy olyan tapasztalathoz juttat, amelyben a természet a tanító. Minden játék egy száj, amelyen keresztül a Természet szól hozzánk - néha a tudós, néha a művész vagy a misztikus nyelvén.
Meggyőződésem, hogy a természeti játékok remek lépcsőfokot jelentenek a gyermekeket a természet mélyebb elfogadása felé vezető úton. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy a gyermekek első, természettel kapcsolatos élményei örömteliek legyenek. Ha az ismeretség jó jegyben születik, később rajongó barátsággá válik. Sétáljunk csendesen, hagyjuk el a szavakat és a civilizáció más terheit - pl. a cipőket és a természetellenesen zörgő műszálas ruhákat. E tevékenység csendje és harmóniája, főleg hajnalban vagy alkonyatkor, tudatára ébreszt annak, hogy világunk közös minden más élővel.
Az állatok megérzik egy embercsoport lelkiállapotát; nem futnak el, ha békés jóindulat árad belőlünk. (Az őzek különösen érzékenyek erre.) E séták során sokszor megfigyelhettem: hogyan távolodnak ilyenkor tőlünk az állatok. Nem olyan páni félelemmel, mint szoktak az ember észlelésekor, hanem néhány lépésenként meg-megállva, visszanézve, hogy kíváncsiságukat kielégíthessék. Csodálatos érezni rokonságunkat az állatokkal; nem kívülállókként, hanem társakként lépünk be világukba, és a természet saját részeként fogad el minket. Vissza