Tokiói jelentés

Előszó

Ennek a könyvnek célja, hogy sok honfitársamnak japán háborúnkról alkotott téves véleményét helyreigazítsa. Amennyire ezt Tokióból való hazatérésem, vagyis 1942 augusztus 25 óta megítélhetem, ez a téves vélemény abból az indokolatlan előítéletből származik, mely szerint Japán viszonylagosan gyenge és könnyen sebezhető ellenfél. Az ilyen vélemény nemcsak téves, de súlyosan veszélyezteti az ország katonai szellemét, háborús erőfeszítését és győzelemre való törekvését. Ha ragaszkodunk hozzá, komolyan akadályozhatja végső győzelmünket.
Japánban való hivataloskodásom alatt ismételten és 1941-ben hangsúlyozottan figyelmeztettem kormányomat az állandó veszélyre. A japán hadvezetőség eltökélte, hogy mindenáron, de főképpen nagy területi terjeszkedésekkel megvédi az országot a tengerentúli gazdasági nyomás ellen. Jelentettem azt is, hogy Japán esetleg „veszedelmes és drámai" hirtelenséggel fog támadni. Pontosan ez következett be Pearl Harborban... Vissza

Fülszöveg

Joseph C. Grew az Amerikai Egyesült Államok japáni nagykövete volt tíz éven keresztül, a japánok Pearl Harbour elleni támadásáig.
Tíz év egy diplomata életében fölér egy közönséges halandó teljes életével.
Ebből a könyvből megértheti az olvasó, hogy amikor a béke és háború vannak a mérleg serpenyőjében, a diplomata, népének megmentője is lehet.
Boldogan fogadjuk ezt az előítéletmentes és egészséges írást, mely az Amerikai-Japán kapcsolatokról szól. Könyvének kétféle rendeltetése van. Megvilágítja Japánt, mint addig senki és ugyanakkor megértést kér a Japán nép számára. Mr. Grew figyelmeztet minket, mennyien voltak Japánban, akik nem kívánták a háborút, ostobaságnak ítélték az Egyesült Államok és Nagy Británnia megtámadását, szabadságukat kockáztatták, sokan életüket veszítették a küzdelemben, Japán egészségtelen militarista szelleme ellen. Mr. Grew, aki tíz éven keresztül közelről figyelte és ismerte meg az ellenséget, soha nem értékelte alá Japán katonai gépezetének erejét és fanatizmusát. Mr. Grew-t azért küldték Japánba, hogy a két állam között levegőben lógó háborút megakadályozza. Bár küldetése kudarccal végződött, a világ hálás kell, hogy legyen irányában, mert soha egy pillanatra sem szűnt meg dolgozni a béke érdekében, és a remény ébren tartotta. Mindenesetre nagy része volt abban, hogy az elkerülhetetlen katasztrófa néhány évvel kitolódott.
Ez a könyv igen értékes segítség a keleti háború megértéséhez. Az amerikai kormány képviselőjének intim napi feljegyzésein túl, lapjai telítve vannak egyéni humorral, társadalmi és szociális eseményekkel, és először tárul fel előttünk teljesen tragikus története annak, hogyan és miért kerültek háborúba Japánnal a szövetségesek. Vissza