Isten áldja, Doktor Úr!

Fülszöveg

- Várj csak, fiam, egy percet! Nem kell mindjárt úgy megijedni pár kukactól... Láttam én már ilyen csodát! Nem kell bántani a sebet, amíg nem tudod, hogy mit keresnek ott azok a kukacok... rámeredtem az öregúrra. Azt hittem, hirtelen meghibbant az agya. Ha nem gondolok arra, hogy már hány nehéz helyzetből segített ki meglepő ötleteivel, bizonyára végig sem hallgatom. - Kukacok még nem öltek meg senkit, a gennybacilusok viszont igen... A kukacok felfalják az elgennyedt húscafatokat és csonttömelékeket... Mármost ebbe vagy a kukacok pusztulnak bele, vagy a gennybacilusok - viszont a gennybacilusokat nem tudom eltávolítani, csak a kukacokat.... Meg kell próbálni: hátha legyőzik a kukacok a bacilusokat és akkor a beteg felgyógyul! Ha pedig a kukacok is belepusztulnak, akkor úgysem segíthetünk a betegen! - Szóval azt hiszed, hogy a kukacok majd szépen kitisztítják a sebet? - kérdeztem tamáskodva. - Azt! Valószínűleg ők az erősebbek...
A negyvenes évek egyik legnagyobb sikere volt ez az orvosregény, amelyhez hasonlókat évtizedek óta hiányolnak a nívós lektűrök és az orvosi hivatás után érdeklődő olvasók. Igaz, hogy az elmúlt évszázad során az orvostudomány sok, a Doktor Úr korában még megoldatlan kérdésre fényt derített, mégis ma, amikor visszatérőben van a háziorvos fogalma, különösen érdekes ez a könyv, melyen sehol nem érezni az évtizedek "porát". Vissza