Szocializmus és vallás

Előszó

Részlet:
"Prológus
A budapesti pártaktíva 1976. február 4-i értekezletén, ahol az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak megvalósítását célzó gyakorlati teendőket tárgyalták meg, Kádár János a következőket mondta: "Itt is megemlítem, hogy a hívők és az egyházak tekintetében mi most egészen más helyzetben vagyunk, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. Az egyházak kivétel nélkül lojálisak rendszerünk iránt, elfogadják a szocializmust, mint az ország népének célját, programját.
Lehet, hogy ezzel az egyházak prolongálják saját létüket? Lehet. Ők is benne élnek aszocialista társadalomban. De nekünk a forradalmi célokért dolgozva minden együttműködésre kész erővel össze kell fognunk. Azt mondhatják erre: ez kompromisszum. Lehet persze így is nevezni. Mi Lenintől azt tanultuk, és azt is képviseljük, hogy minden kompromisszum elfogadható, ami forradalmi ügyünket elősegíti, csak az a kompromisszum nem fogadható el, ami árt a forradalom ügyének. Ez nem elvi-ideológiai engedmény, hanem meghatározott célok érdekében megvalósuló politikai együttműködés. Ha ilyen vegyes, materialistákból és nem materialistákból álló társadalomban élünk, akkor így fogjuk felépíteni a szocializmust, csak épüljön minél gyorsabban, minél szilárdabbá, és minél hamarabb jussunk előre." (Kádár János, Egyetértés a célokban - egység a cselekvésben. Társadalmi Szeml, 1976. 3. szám, 18. old.)
Aczél György, ezzel egybehangzóan, a következőket írja: "A marxizmus materialista történelemszemléletéből következik, hogy a társadalmi küzdelmek során nem elsősorban abból kell kiindulni, amit az emberek önmagukról gondolnak - világnézetükből, vallásukból -, hanem főként objektív érdekeikből és szükségleteikből, amelyek közös feladatokat rajzolnak ki a különböző, de egymással szövetséges osztályok és rétegek számára... A gyakorlat bizonyította be, hogy ami szükséges, az lehetséges is: a világnézeti különbségek nem zárják ki a gyakorlati együttműködést vallásos és nem vallásos emberek közt. Vélekedhetünk eltérő módon az anyagi világ teremtett vagy örök voltáról, a lélek halhatatlanságáról, sőt az erkölcsi értékek forrásáról is. Ez a nézeteltérés azonban nem zárja ki, hogy a vallásos és nem vallásos emberek evilági feladataik tekintetében megegyezhessenek mindazokban a kérdésekben, amelyeknek megoldását boldogulásuk, a társadalmi fejlődés érdekében szükségesnek tartják." (Aczél György, A szocialista állam és az egyházak Magyarországon. Világosság, 1976. 10. szám, 605. old.)" Vissza