Joó Rudolf emlékkönyv

Előszó

Egy ember élete lehet teljes és kerek - a leélt évek számától függetlenül is. Ám az alkotó ember mindig magával viszi a sírba terveinek, elképzeléseinek nagy részét. A halál mindig rosszkor érkezik, mert az alkotó életpálya nem tud lezárulni, csak megszakadni.
Joó Rudolf a szellem embere volt. Ifjúkorától kutatott, írt, tanított. Kitűnő problémaérzékenységgel tapintott rá Kelet- és Közép-Európa legsúlyosabb társadalmi és politikai kérdéseire. Pályája kezdetén nemzetiségi-kisebbségi kérdésekkel foglalkozott, megmutatva, hogy ilyen problémák Nyugat-Európában is léteznek. Később térségünk etnikai, társadalmi, politikai, biztonságpolitikai állapota érdekelte. Egyszerre volt elemző és integráló elme, a kérdések boncolása után mindig eljutott az összefüggések megrajzolásáig, az összkép gazdagításáig. Nagyszerű - angol, francia orosz - nyelvtudása és ezen alapuló politológiai műveltsége biztosította, hogy térségünk kérdéseit ne békeperspektívából, hanem európai távlatokba és összefüggésekbe helyezve taglalja.
S ez a „kettős látás" tette őt alkalmassá arra, hogy külföldi oktatási intézményekben is sikerrel tanítson, népszerű tanár legyen.
Mert Joó Rudolf kitűnő közvetítő és szervező is volt. Életeleme volt a kommunikáció, a társalgás, gondolatok közlése, ütköztetése, boncolgatása. Mindig szervezett valamit, pártot, alapítványt, intézetet, konferenciát, tanácskozást, vagy „csak" baráti társaságot.
Szorgalmas ember volt. Tudta, hogy felelős tehetségéért, amit születésével kapott. Jól sáfárkodott tudásával, műveltségével, tehetségével. Munkássága révén többet tudunk bizonyos társadalmi jelenségek összefüggéseiről mi, magyarok, s többet tudnak rólunk mások, mindazok, akikkel Joó Rudolf kapcsolatba került.
Értelmiségi ember legfőbb kötelessége, hogy nyomot hagyjon maga után a világban. Joó Rudolf fiatalon hagyott itt minket, de életműve, „szellemi lábnyoma" - mely megkerülhetetlen összetevőjévé vált a magyar kisebbség és biztonságpolitikai kutatásnak, a térségünk társadalmi problémáit vizsgáló gondolkodásnak - megmarad számunkra. Vissza