Aki fölfalta gyermekeit (dedikált példány)

Fülszöveg

Aki dudás akar lenni,
Pokolra kell annak menni.
Ott kell annak megtanulni
Hogyan kell a dudát fújni

József Attilának ezt az ismert mottóját nyugodtan vállalhatja magáénak e kötet szerzője is.
1939-ben menekült el a lángoló Európából egy rozoga, lapátkerekes gőzösön, melyet jószerivel a Dunára se nagyon lehetett engedni. Célba érnek-e valaha is - és főleg élve, ezt senki sem tudta.
Ami a pokoljárást illeti, ebben szerzőnk szakértővé vált, a poklokat járva dudálni is szépen megtanult, a pokolbéli dudákon.
Túl kevés a hely egy ilyen "fül"-ön, hogy részletes életrajzot adjunk - ezt a Kedves Olvasó bizonyára nem is várja.
A szerző egy sajátos világba is elvezet bennünket - a magyar-zsidók vagy ha úgy tetszik, a zsidó-magyarok világába. Magyar is meg zsidó is egyszerre és egyiket sem hajlandó megtagadni. Több mint félmillió magyar zsidó meggyilkolása adja a drámai hátteret, köztük a szerző saját édesapjáé is, aki - mint róla megírja -
két tojás rántottáról álmodott
(- nem rólunk -) s akkor éhenhalt.
(Szem- és fültanú is volt, aki szerencsés véletlenként életben maradt.)
Ezek a versek nem engedik meg, hogy csak úgy átfussuk őket.. Megérdemlik a gondos olvasást, mind a versekben kifejtett mélységesen humanista gondolatok, mind pedig az itt-ott felcsillanó sajátos humor miatt. Végül, de nem utolsó sorban napjaink olyan történelmi eseményei miatt is melyek az olvasókat - mindannyiunkat - alaposan foglalkoztatnak. És ebből a költő sem zárja ki magát. Érdekes színfoltja a könyvnek a 70-71-72 oldalon lévő két vers, melyeket a szerző - ugyancsak versben - héberre fordított és megadta a versek magyar abc szerinti fonetikus kiejtését is.
Jónai Endre humantista költő. Sok verse jelzi ezt, de közöttük is figyelemre méltó a németekhez írt költeménye, mely az évtizedek múlásával is szenvedélyesen, de higgadt bölcsességgel emlékezik.
Okozzanak e versek érdekes élményt a Kedves Olvasónak akkor is, ha súlyos - sokszor drámai - gondolatokat vetnek fel. Vissza