Jön a tömeg... (minikönyv) (számozott)

Előszó

Részlet a könyvből:
"Magyarországon az 1920-as évek végére a munkások életkörülményei az elviselhetetlen mélységig süllyedtek. Az állástalan munkáscsaládok az ínségkonyhákon kapott, napi egyszeri meleg levessel küszködtek az éhhalál ellen. A magas lakbérek miatt pedig kénytelenek voltak a nyomortelepeken meghúzódni, szükséglakásokban élni. A telepek egyikébe enged bepillantani a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete kőbányai 2-es számú csoportjának 1928. május 8-án írt jelentése. "Téglaszárítókban, nyitott tető alatt nyers téglából teljesen ideiglenes jelleggel összeállított kis szobákban 2-3 család van elhelyezve. Vannak szobák, ahol csak egy ágy, ritkán két ágy található, és ilyen szobában 8-10-en laknak. Különösen egy 8 méter hosszú és 6 méter széles tömeglakásban található a legkétségbeejtőbb állapot, mert abban a helyiségben 7 család, 22 személlyel van elhelyezve. A szoba férges, poloskás, az egerek az ágyban ugrálnak. A szoba közepén a hét család részére egy takaréktűzhely van és köröskörül, részint a földön, részint a priccsen vannak a fekvőhelyek. Megjegyezzük, hogy egyik ágyon egy vajúdó anyát, a másik ágyon pedig egy nemrég még gyermekágyban fekvő anyát találtunk, aki kétségbeesve bontotta kis kis gyermekét a rongyokból, és mutatta, hogy a férgek fehér hólyagokat okoznak a kisgyermek testén..."
Ilyen körülmények között élve terjedt a fertőzés és pusztított a népbetegség, a tüdőbaj. Magyarországon 1928-ban 19 000-en haltak meg tüdővészben, a tüdőbetegek száma közel 200 000 volt. Az 5 éven felüli gyermekek 10 százaléka szenvedett ebben a betegségben, és az 1928/29-es tanévben 10 000 középiskolás diák volt a tuberkulózissal fertőzött. Egy év alatt a betegség terjedése 23 százalékos emelkedést mutatott. A betegség lokalizálása teljesen lehetetlen volt, hiszen a rászorulóknak mindössze 2900 szanatóriumi hely jutott." Vissza