Köröndy vérre megy

Fülszöveg

Ez van. Mármint a Köröndyvel. Eltűnik évekre; aztán se szó, se beszéd, előkerül. Illetve és persze: szó, beszéd, semmi más. És ha már előkerül, hát elfoglal rögtön magának egy kötetnyi helyet. Úgy tízévente egyszer. Legutóbb a huszadik század végén jelentkezett, igaz, már akkor is vesztésre állt.
Annak idején, amikor egy szűk évtizede elbúcsúztam tőle, magam se tudtam, hogy látom-e még valaha. Köröndy már csak ilyen: járja a maga útját, konokul, lassan, hátra tett kézzel, és nem hagyja befolyásolni magát. És tényleg, évekig nem jelentkezett, nem hagyott hírt magáról - aztán, szinte észrevétlenül, visszaszivárgott az életembe. Persze, csak annyira, amennyire ő szokott. Feltűnt havonta-kéthavonta, téblábolt, mesélt, hallgatott, aztán köd előtte, köd utána.
Egy írónak általában illik felelősséget vállalni hősei tetteiért. Magam is így járok el más esetekben, más könyveimben, de Köröndy kivételt képez e tekintetben is. Igaz, valaha az én köpenyemből bújt elő, szegről-végről még... Tovább

Fülszöveg

Ez van. Mármint a Köröndyvel. Eltűnik évekre; aztán se szó, se beszéd, előkerül. Illetve és persze: szó, beszéd, semmi más. És ha már előkerül, hát elfoglal rögtön magának egy kötetnyi helyet. Úgy tízévente egyszer. Legutóbb a huszadik század végén jelentkezett, igaz, már akkor is vesztésre állt.
Annak idején, amikor egy szűk évtizede elbúcsúztam tőle, magam se tudtam, hogy látom-e még valaha. Köröndy már csak ilyen: járja a maga útját, konokul, lassan, hátra tett kézzel, és nem hagyja befolyásolni magát. És tényleg, évekig nem jelentkezett, nem hagyott hírt magáról - aztán, szinte észrevétlenül, visszaszivárgott az életembe. Persze, csak annyira, amennyire ő szokott. Feltűnt havonta-kéthavonta, téblábolt, mesélt, hallgatott, aztán köd előtte, köd utána.
Egy írónak általában illik felelősséget vállalni hősei tetteiért. Magam is így járok el más esetekben, más könyveimben, de Köröndy kivételt képez e tekintetben is. Igaz, valaha az én köpenyemből bújt elő, szegről-végről még hasonlítottunk is, de ennek már hosszú ideje vége. Ővele már régen az történik (vagy nem történik), amit ő akar. Van, ha akarja, és nincs, ha nem.
Most például, látják, akarja. És akkor nekünk nemigen marad választásunk. Nekem csak annyi feladat jutott, hogy összegyűjtsem Köröndy legújabb történeteit - a harmadik évezred elejének köröndyádáit - és az olvasók elé bocsássam.
Ám, hogy miként lesz tovább, azt én sem tudom.
Jolsvai András Vissza