Előszó
MIRŐL VAN SZÓ?
A cím nem helyesírási hiba. A Larousse mindentudó szerint a "jólét" = jómód, gondatlan anyagi helyzet, boldogulás; a "jóllét" = az az állapot, hogy valaki jól van, jól érzi magát,...
Tovább
Előszó
MIRŐL VAN SZÓ?
A cím nem helyesírási hiba. A Larousse mindentudó szerint a "jólét" = jómód, gondatlan anyagi helyzet, boldogulás; a "jóllét" = az az állapot, hogy valaki jól van, jól érzi magát, egészséges. Nagy különbség van a kettő között. A jólétben élők ma azzal foglalkoznak, hogyan meneküljenek majd egy másik (igazi? mesterséges?) bolygóra, vagy hogyan tartósítsák holttestüket remélt jobb évtizedekre, miután felnőtt-játékaikkal, furfangos gépeikkel tönkretették törékeny kis sárgolyónkat. A jóllétben élők inkább nagy kirándulást tesznek hétvégén a még elviselhető erdeinkben és labdáznak gyermekeikkel.
Hogy valaki igazán "jól van", annak sok az összetevője. Talán több feltételt kell hozzá biztosítani, mint a jóléthez. Már csak azért is, mert jól lenni csak úgy lehet, ha más is jól van körülöttünk, mert a jóllét nem szívesen viseli el a mások rosszullétét sem, s ellenségnek vélt felebarátainkkal való civakodást sem. A jóllét alapjai a tiszta levegő, a friss ivóvíz, az egészséges táplálkozás, az olcsó és környezetkímélő kényelem, a lelki nyugalmat adó testi, lelki tisztaság. Mindezeket manapság már pénzért is alig lehet megkapni. Nem a pénz hát az elsődleges, hanem az életmód és az egészséges világkép.
A környezet alighanem visszafordíthatatlan romlása következtében az emberiségnek egyetlen esélye van az elviselhető életre: ha életmódváltozásra hajlandó és képes. Nagy katasztrófák, háborúk után egy kicsit magához tér, tesz egy-két tétova lépést saját érdekében, azután folytatja ahol abbahagyta. W. S. Churchill szerint "Az emberek alkalomadtán belebotlanak az igazságba. De aztán visszanyerik az egyensúlyukat és mennek tovább, mintha mi sem történt volna." Akármit teszünk, veszünk, eszünk, mind-mind összefüggésben áll egy sor más dologgal, egy sor másik emberrel, egy sor más élőlénnyel is, és erre nem vagyunk képesek eléggé odafigyelni. Aminek azután az a vége, hogy a dolog végén ránk üt vissza. És akkor meg vagyunk lepve.
Vissza