Előszó
(Jókai születése és hogyan akarják prókátornak nevelni.)
Világverő Mátyás dolgát hallottátok;
Szent István jobb kezét még most is látjátok;
Szent László kardjának suhogása hallik
A felhőkben most is, amikor baj van itt.
Sokat munkálkodtak, sokat igyekeztek
Tartományokat és fényt, nevet szereztek.
Csötlöttek-botlottak ország jóvoltáért
A dicsőségből egy parányi sugárért;
S bár hálával mondjuk, legyen nevük áldott,
Mégis más volt, aki az egész világot
Meghódítá nekünk - még pedig vér nélkül,
S nem sugarakat szór ránk a dicsőségből,
Hanem teli kézzel egy-egy fénylő napot
S emel a külföld is előttünk kalapot.
Majd elmondom mindjárt jó magyarom ki a'
De addig se gondold kedves atyámfia.
Hogy valami király, vagy egy nagy úr támadt
Ki hadai révén művelt ily csodákat;
Hej nem született az biboros párnákon,
Se fényes kastélyban, sem nem pénzes zsákon.
Illik azt minden jó magyarnak tudnia,
Neve: Jókai Mór, ügyvédnek a fia.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal