Előszó
AZ ANGYAL AKCZU DAEMON.
Elbeszélés.
Néhány nappal az előtt, hogy Nyáry Pál borzasztóan nagy elhatározásával megrendíté alattunk a földet, egy unalmas órájában az országgyűlésnek, a midőn három-négy hazabeszélő szónok volt még szólásra feljegyezve, a ki «el nem áll», Nyáry Pál is felkerekedett mellőlem a helyéről s azt mondá nekem : «menjünk ki, míg ennek vége lesz ; majd én mesélek neked egyet-mást a régi időkből, talán te még hasznát veheted».
És azután kimentünk együtt s akkor két óra hosszat Nyáry a legérdekesebb élményeket mondá el előttem, mikre pestmegyei alispánsága idejéből visszaemlékezett.
Nem sejtettem még akkor, hogy ez végrendeleti hagyatéka volt számomra.
Ezen történetek egyike az, a mit most leirok : neveket nem említve, miután a szomorú hirességre jutott közreműködöt-tek némelyikének utódai a családi átok alól kiküzdve magukat, most, mint derék, becsületes emberek ismeretesek.
E történet főalakja és intézője egy nő.
E bájos arczii, szép karcsú termetű uri hölgy . . . . r Matild bárónő. Különösen emlékezetes marad dúsgazdag hosszú fekete haja, melynek e történetben nagy szerep jutott.
Nagyvilági hölgy volt, kereste a bálokat, fürdőkre járt, bálkirálynő, fürdőkirálynő czimeket kapott : elfogadta az udvarlást. Hiú volt; szerette a piperét, ékszereket, kényelmet, sok cselédet ; s könnyelmű nők szokása szerint, nem rettegett az adósságcsinálástól: a miatt azután örökös pénzzavarban volt; hogy ebből meneküljön, ismét nem válogatott az eszközökben, s elvégre oly tökéletességre vitte a pénztsokszorozó mesterséget, hogy túltett vele a legfurfangosabb férfiakon.
Neje volt egy előkelő megyei nemes úrnak, ki nagy birtokú földesúr volt és igen okos ember ; de ki a mellett azt a hibát követte el, hogy nem huszonöt éves korában, hanem
Jókai: Megtörtént regék. 1
Vissza