Koronát szerelemért/A Hargita/A kalmár és családja/Petki Farkas leányai/Háromszéki leányok/A két szász/Carinus/A nagyenyedi két fűzfa

Előszó

Részlet a könyvből:

Még akkoriban nagy ritkaság volt Erdélyben az orgona, kivált a kálvinista templomok csaknem mindenütt nélkülözték ez Isten dicséretére rendeltetett hangszert; csupán Majosfalván volt egy, melyet Bethlen Gergely uram készíttetett Németországban, e kis mezőváros temploma számára. Bemard mester, az akkori leghíresebb orgonakészítő, megértve, hogy a megrendelt munka fejedelmi ivadék számára készült, nem restellé a fáradságot annak kiállításában, megcsinálván annak öreg sípját alabástromból, a pedal brugókat aranyozott vastag papirosból, s az előtéren álló fuvolasípokat valóságos öntött ezüstből s felkészítvén azokat aranyozott rácsokkal és arabeszkekkel, a mint az akkoriban kegyes divat vala.
Bethlen Gergely uramnak ugyan volt Küküllővárában saját családi temploma, melyben a pompás orgona szépen elfért volna; hanem ő azt mondá, miszerint ő azt nem a maga, hanem az Isten dicsőségére szerzé, s ekként került a pompás hangműszer aranyozott és ezüstözött alkatrészeivel a kisded kálvinista szentegyházba, nem kis munkába kerülvén a helybeli lelkész, nagytiszteletű Gernyeszegi Menyhért uram ellenszegülésének legyőzése, ki is - saját szavaiként - átallotta a dudát behozni a templomba, s még nagyobb gondot adván az orgonának felállítása, melynek legnagyobb sípja tizenhat láb magas vala, úgy, hogy a tetejéről mind el kellett szedni az aranyozott czirádákat, ha azt akarta, hogy elférjen az alacsony imaházban. Vissza