Előszó
Részlet a könyvből:
(Regényes korrajz.)
Egy naplemenet a sivatagban. Köröskörül, a merre a szem ellát, kopár, egyhangú rónaság terül. A mezőkön három növény uralkodik, a miknek neve...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
(Regényes korrajz.)
Egy naplemenet a sivatagban. Köröskörül, a merre a szem ellát, kopár, egyhangú rónaság terül. A mezőkön három növény uralkodik, a miknek neve népnyelven »kutyatej«, »ördögszekér« és »királygyertya«. (Euphorbia, eringium, verbascum.)
Az első azt bizonyítja, hogy ez a darab föld úgy táplálja a fiait, mintha kutyákat dajkálna; a második az ördög számára foglalja azt le, a harmadik, a királygyertya, tán onnan vette nevezetét, hogy a hol ezek az embermagas, sárga virággal rakott, lángoló növények megjelennek, ott egy gazdag talajú föld terül, de a melyet sok év óta nem míveltek s ebből a királyokra világít valami!
Az útakat felverte a lapú, szekérnyom nem látszik azokon; útmelletti épületeknek csak düledezett falai rémledeznek üres ablakaikkal s a magas burjánból elhullott állatok csontjai fehérlenek elő.
A dombokat megszakgatta a szél s köröskörül finom fehér homokkal szórja be a vidéket, mely a meglepett füvet elöli, a fát, cserjét tetejéig eltemeti s halad mindaddig, míg a mocsár szélére talál, s ott új küzdelemre kezd a posvánnyal, mely egyre odább terjeszti bűzös növényzetét. Ketten foglalnak a földből: szeles időben a homok, nedves időben a mocsár.
Vissza