Egy hirhedett kalandor a tizenhetedik századból

Előszó

Részlet a könyvből:

Ostrom alatt
A tűzkorsó

Regényes történethalmazunknak hőse egy «constabler». Nem annak a hasznos osztálynak a tagja, mely napjainkban azon feladat teljesítésére született, hogy a budapesti lánczhíd két végénél a szekereket figyelmeztesse, hogy «jobbra kerülj, balra térj!», hanem inkább egy olyan testületnek a vezetője, melynek egyenesen az a feladata, hogy kárt tegyen, s minél több pusztítást tesz, annál nagyobb a jutalma, dicsérete : vulgo tüzértiszt.
A krónika csak keresztnevét jegyezte föl: «Hugó». Bizonyosan kimélni akarta az atyafiságát.
Hugó az ehrenbreitsteini legszélső montalambert-torony ütegeinek volt a parancsnoka az 1688-ki hadjáratban, mikor a francziák Coblenczet ostromolták. Coblencz és Ehrenbreitstein a Rhénus két partján úgy feküsznek egymással szemközt, mint Pest és Buda. A Gellérthegy épen úgy néz le reánk, mint az ehrenbreitsteini fellegvár Coblenczre. Ez a város is köröskörül meg van erősítve s megszokta már, hogy hol franczia, hol porosz, hol osztrák, hol svéd vegye ostrom alá.
Ezúttal a francziák lövették kegyetlenül s nagyon sok kárt tettek az «ó-városban». Különösen följegyzésre méltó volt az, hogy gyújtó golyóik a városparancsnok és a fejedelem lakásait mindenütt föltalálták. Akárhogyan változtatták meg azok a tanyájukat, a franczia megtudta, s ámbár kívülről nem láthatott bele a városba, mégis odatalált a golyóival. Ebben valami boszorkányságnak kell lenni.
Hugó montalambert-tornya a legveszélyesebb pontját képezte az ehrenbreitsteini vár azon oldalának, a honnan az megtámadható volt. De annál nagyobb dicsőség volt annak védelmezése. Vissza