Előszó
Ha majd sok nap olvasás után e Jókai Mór elmesélte történet végére ér, akkor sem fogja tudni pontosan, mit tart kezében az olvasó.
Regénynek nem regény.
Életrajznak nem életrajz.
Útleírásnak nem útleírás.
Tudományos munkának nem tudományos munka.
Latinból, magyarból szófacsart kifejezéssel: jókaiáda, azaz Jókai Mór álmodta irodalmi mű.
Daliás magyar volt a 18. században Benyovszky Móric: bátor katona, vakmerő tengerésztiszt, birtokaiért pereskedő magyar nemes, lengyel szabadsághős, szibériai száműzött, világutazó kalandor, tudós felfedező, Madagaszkár szigetén király, halála után roppant sikeres emlékiratíró...
Jókai Mór egy szóval így jellemezte: végzethős.
Kalandgazdag élete minden regényíró számára kincsesbánya, de Jókai Mór - miután lefordította Benyovszky Móric emlékiratát és belekezdett világcsavargó hazánkfia életrajzának megírásába - már a munka kezdetén hangsúlyozza: „Nem! Ez az ember nem volt regényhős!"
A regényíró Jókai Mór szerint Benyovszky azért nem volt regényhős, mert megalkuvást, gyengeséget, önző érdeket nem tűrve volt minden élethelyzetben becsületes és cselekedeteit - akár száműzött volt, akár király, akár hajóskapitány - mindig mérhetetlen, testét-lelkét átforrósító szabadságszeretete vezérelte. „Benyovszky ennélfogva egyike a legkövetkezetesebb politikai hősöknek, akinek jellemén a kalandos élet csak jelmez, tetteiben a regényesség csak staffázs."
Jókai Mór csodálja Benyovszky Móric szabadságimádattal körülpáncélozott jellemét, de íróként Benyovszky „kalandos élete" izzítja képzelőerejét. Csak látszólag ír életrajzot. 1741-ben született hőse életútja valójában akkor kezdi érdekelni, amikor Benyovszky 1770-ben hadifogolyból elítélt lesz, és szibériai száműzöttként társaival együtt elindítják az Orosz Birodalom legtávolabbi pontjára, Kamcsatkára.
Vissza