Bálványos-vár

Előszó

Részlet a kötetből:

A FERGETYÜVÁR

Még csak a negyedik század járta, hogy a magyar nép Árpád alatt elfoglalta Magyarországot. Két király ült egyszerre a magyar trónon: II. Endre és fia IY. Béla. Túrós is volt annak a lónak a háta. Akkor is nagy volt a panasz az adószedők ellen. Izsmáel fiainak nevezték őket, más néven meg bolgároknak. Annyi bizonyos, hogy pogányok voltak. Még a pápa is felszólalt ellenük függő pecsétes levelében. (Derék, becsületes pápa volt -!) A pénzverés is az ő kezükben volt: az ország egész kincses háza. Nagy volt velük a veszedelme a királyoknak is, a nemességnek is, a papságnak is, meg a népnek is.
Hanem mindezekhez a bajokhoz semmi köze sem volt a székely nemzetnek. A székelyek nem jöttek Álmos fejedelemmel meg a hét vezérrel idebe honfoglalni. Őket még Attila ősapánk hun anyától származott fia, Csaba hagyta itt a maguk országában, a hol már ők ötszáz esztendeje otthon voltak, mikor a «Hetumoger» bejött; nem is keveredtek belé az ősmagyar anyatörzsbe, mint az imitt-amott lappangó jász, palócz, avar, úz ivadék; se nem települtek közé, mint a kun, besenyő, kazár, hanem szövetséget kötöttek vele, erős föltételek mellett. A szövetség két kőpaizsra felvésve, ó-székely betűkkel, ott őriztetik Buda várában, nem abban a Buda várában, a hol a magyar királyok székelnek a Duna mellett, a mit még csak mostanában kezdtek el építeni Béla király parancsára, hanem abban, amit Attila testvére építtetett a Küküllő partján, a hol a nagy Zandirhám tartotta fejedelmi udvarát Árpád idejében. Vissza