Előszó
A mit két leány beszél egymás közt.
- Te Livia, én azt hiszem, hogy mi mind a ketten megőszülünk, amíg ez az oltárszőnyeg elkészül.
- Nehéz mintát választottunk. Az "á la Gobelin" hímzés időt...
Tovább
Előszó
A mit két leány beszél egymás közt.
- Te Livia, én azt hiszem, hogy mi mind a ketten megőszülünk, amíg ez az oltárszőnyeg elkészül.
- Nehéz mintát választottunk. Az "á la Gobelin" hímzés időt kíván.
- Vagy férjhez vesznek bennünket odáig.
- De ha már elkezdtük, be kell fejeznünk.
- Te, Livia, én nem engedem, hogy te férjhez menj addig, a míg én leány vagyok.
- Nem, herczegnő.
- Csakhogy már egyszer egy "nem"-et is hallok tőled; ámbár ez is csak körülírása az "igen"-nek. Tudod, hogy te vagy az oka annak, hogy én oly kiállhatatlan vagyok?
- Nem tudok sem az egyikről, sem a másikról.
- Azáltal, hogy mindig velem vagy, úgy elkényeztettél, hogy más asszonyi teremtést nem birok tűrni magam körül. Én a fiatal leányokat mind igen rútaknak találom. Egyedül te vagy szép.
- Szép, ha egyedül vagyok.
Vissza