Asszonyt kísér - Istent kísért/Páter Péter

Előszó

Részlet a könyvből:

Éjfél után három óra volt, mikor odahagytam a „Kék macskát"; mármost mit csináljak még annyi ideig?
Meguntam már nagyon ezt a históriát; - mindennap ugyanazok a chansonnette-ek, az előre ismert több mint kétértelműségekkel; ugyanazok az énekesnők, hol szőke hamis hajjal, hol barnával, az a visítozás, kiabálás, ser, bor, puncs, szivar- és hajkenőcs-bűz, merész táncfigurák és őszinte oldalba döfések, szalicilsavas pezsgő s hölgyek, akiknek az is jó, leányok, akikkel az ember pertu van s férfiak, akiknek a „Lauskerl" már titulus: az embernek utoljára ettől is elmegy a gusztusa. Mármost, ha regényíró volnék, untomban azt tenném, hogy leírnám a Kék Macska-beli életet, épületes olvasmányul az érettebb korú fiatalság számára; hozzátéve a végén, hogy mindez azért lett a maga természetes mivoltában egész élethűséggel leírva, hogy irtózzanak vissza tőle mindazok, akik még nem ismerik, s aztán igyekezzenek saját tapasztalataik nyomán meggyűlölni azt a förtelmes életet. Le tudnám én azt írni olyan szépen, hogy igazán csúnya volna.
Hanem hát minden fluidum között csak az egy tinta az, amitől alaposan irtózom: azt nem itatják meg velem semmiféle alakban.
Pedig igazán mondom, megérdemlené, hogy egy regényíró lefirkálja azt, ami velem történt.
Mondtam már, hogy három óra volt éjfél után, s én nem tudtam elhatározni, hogy hová menjek most. Vissza