Előszó
Részlet a könyvből:
Sivár, kietlen, barátságtalan vidék áll előttünk: a seleuciai üregek völgye.
Igazán remetének való hely, mert az élő világra serami sem emlékeztet benne, olyan az egész,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Sivár, kietlen, barátságtalan vidék áll előttünk: a seleuciai üregek völgye.
Igazán remetének való hely, mert az élő világra serami sem emlékeztet benne, olyan az egész, mint egy nagy bedőlt sír, melynek zöldje a fenekére hullott.
Minden a mi a búskomolyságot neveli, a legsötétebb vallásos rögeszmék, a fekete babona rémképei, a világkerülő embergyűlölet átka látszanak nehéz öröklő ködként e tájon feküdni, melyen Isten balkeze működött, megszaggatva az óriás sziklákat, terméketlenséggel verve meg a földet, s lakhatlanná téve azt minden élő lény számára.
Ritkán jön e tájra ember; minek is jönne, mit keresne itt ? Semmi sem terem e helyen, a mi ember számára kedves. Még a vad sem ver itt magának állandó tanyát, csak forró nyaranta téved oda. néha a rekkenő meleg elöl futva egy-egy pusztai oroszlán, elfogott zsákmányát hozva oda elkölteni, s odább megy, ha jóllakott, tulajdon ordítása visszhangjával feleselve.
Különcz utasok keresik fel néha a borzalmas vidéket, mely oly nyomasztó behatást szokott mindenikre gyakorolni, miszerint alig várják, hogy végignézve a históriai emlékeket, ismét kijuthassanak onnan.
Vissza