Előszó
A fránya hadnagy
Soha olyan embert, mint az én hadnagyom volt!
Nem azért, hogy az én hadnagyom volt, de olyan víg embert sohasem láttam életemben.
Mikor magához fogadott, azt gondoltam szörnyű...
Tovább
Előszó
A fránya hadnagy
Soha olyan embert, mint az én hadnagyom volt!
Nem azért, hogy az én hadnagyom volt, de olyan víg embert sohasem láttam életemben.
Mikor magához fogadott, azt gondoltam szörnyű morózus képéről, no ez valami ugyancsak agyonharaplak úr lesz egyszer, hanem csakhamar át kezdtem látni, hogy ő azt a vadalmába harapott ábrázatot csak úgy kölcsön kérte s az alatt a legvígabb szívet hordja rejtve.
Ha én olyan szépen tudnék írni, mint a poéta és a tudós urak, gyönyörűséges regényt csinálnék az én gazdám viselt dolgaiból; de hiába, én azt nem tanultam, nem értek hozzá, ennélfogva csak annyit teszek, hogy leírok egyet-mást, a mi vele történt, össze-vissza, egybefüggés nélkül, a mint az a katonaéletben meg szokott történni.
Kassári Dániel
A kinek nem elég egy sütésből egy lepény.
Egyikébe Budapest legfényesebb divatárú-kereskedéseinek egy elegáns külsejű úri ember lépett be. Olyan jó magyar arcza volt, hogy a czég főnöke magyarul üdvözölte, a mire ő azonban németül felelte azt, hogy nem tud magyarul.
Pedig egy valóságos Hunyady János-arcz volt: szépen kétszer is megcsavargatott bajuszszal, a minőt senki más nem visel, csak az igaz szittyaivadék. Viselete is magyaros prémes kabát volt, általvető zsinórokkal s a fején felhajtott karimáju, igazi somogyi kalap.
És azért mégis németül beszélt.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal