Az együttlét

Fülszöveg

Jókai Anna Kossuth- és Príma Primissima-díjas, 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett író életműsorozatának új kötetében egy különös ikerregényt tart kezében az Olvasó. Az unokaöcs utazása és A nagynéni levelei egymással feleselő és egymást kiegészítő részei a könyvnek. mindkét rész egy-egy önálló személyiség életteli rajza. Előbb a budapesti 28-as villamos hosszú útvonalán - a barátja temetésére - utazó Ladár (Ameli Aladár Krisztián) belső monológját olvashatjuk, majd a második részben Kamilla nagynénit tizenhárom, Ladárhoz írt levele mutatja be. A férfi gondolatfolyama önmagával folytatott beszélgetés, sokszor csak egyszerű rögzítése a külső eseményeknek és a belülről feltörő emlékeknek, érzelmeknek. Egy társadalmi szempontból még meg nem állapodott életű, 33 éves férfi gondolatait követhetjük nyomon, amelyben a legfontosabb motívum a barátság, amely a távoli Afrikából Magyarországra érkezett Agril Drallához kötötte. Míg Ladár a köztelezettségeket kerülő, pontosan ki nem mondott célokkal élő, önmagát a szemlélődésben megtaláló karakter, barátja határozott világképpel és életcélokkal rendelkező ember volt, és ez különösen fájdalmassá teszi betegségét és korai halált.
A nagynéni leveleinek hőse, Kamilla sokkal inkább tudatos formálója, értékelője, bírálója saját sorsának. Levelei tele vannak sajátos eszmefuttatásokkal, ugratásokkal, ironikus, gúnyos, rejtélyes mesékkel, történetekkel, amelyek azonban megértést és bölcsességet tükröznek. Agril Dralla is a maga módján tanítója volt fiatalabb barátjának, Kamilla nagynéni azonban abban különbözik tőle is, hogy ő - elmés beszámolói alapján - az élet virtuóza, aki fantáziáját, mesélőkészségét élvezettel kamatoztatja. Ez a sajátos szerkezetével is egyedülálló regény - sokféle olvasata közt - legfőként arról szól, hogy ahelyett, hogy együttlétünkkel segíteni tudnánk egymást, többnyire csak egymás mellett élünk. Vissza