Fülszöveg
A valódi történet:
Eredeti neve Sarah-Henriette-Rosine Bernard. 1844. október 22-én született Párizsban, kikeresztelkedett zsidó családban. Törékeny alkatú, érzékeny gyermek, aki oly hevesen reagál minden érzelmi megrázkódtatásra, hogy belebetegszik. Mint amikor nevelő szülei - akikhez anyja egész kicsi korában kiadta - más városba költöznek, s észreveszi, hogy új szobáján nincs ablak, szinte eszét veszti. Fogolynak érzi magát, mert nem láthatja az eget. Végül anyja és nagynénje kénytelenek magukkal vinni, de a kellemetlen élmény hatására hónapokig ágyban fekvő beteg.
Impulzív természete befolyásolja egész életét. Rajongása könnyen csap át heves haragba, nagylelkűsége hirtelen változik ellenségeskedéssé. Így aztán könnyen szerez ellenségeket.
Még szinte gyermek, amikor úgy érzi, hogy a kolostori életre hivatott, óhaját azonban a család nem méltányolja. Egyik barátjuk, Morny herceg azt javasolja, hogy a kis Sarah-t írassák be a párizsi Konzervatóriumba. Belenyugszik az egyhangú...
Tovább
Fülszöveg
A valódi történet:
Eredeti neve Sarah-Henriette-Rosine Bernard. 1844. október 22-én született Párizsban, kikeresztelkedett zsidó családban. Törékeny alkatú, érzékeny gyermek, aki oly hevesen reagál minden érzelmi megrázkódtatásra, hogy belebetegszik. Mint amikor nevelő szülei - akikhez anyja egész kicsi korában kiadta - más városba költöznek, s észreveszi, hogy új szobáján nincs ablak, szinte eszét veszti. Fogolynak érzi magát, mert nem láthatja az eget. Végül anyja és nagynénje kénytelenek magukkal vinni, de a kellemetlen élmény hatására hónapokig ágyban fekvő beteg.
Impulzív természete befolyásolja egész életét. Rajongása könnyen csap át heves haragba, nagylelkűsége hirtelen változik ellenségeskedéssé. Így aztán könnyen szerez ellenségeket.
Még szinte gyermek, amikor úgy érzi, hogy a kolostori életre hivatott, óhaját azonban a család nem méltányolja. Egyik barátjuk, Morny herceg azt javasolja, hogy a kis Sarah-t írassák be a párizsi Konzervatóriumba. Belenyugszik az egyhangú családi határozatba s elhatározza, hogy akkor már a "legjobb és legnagyobb" színésznő lesz.
Utolsó vizsgáját követő napon már a "Comédia Francaise"-ben találjuk, ahol 1862. augusztus 11-én Racine: "Iphigénie" c. tragédiájában mutatkozik be a közönségnek. Ekkor veszi fel a Sarah Bernhardt művésznevet. Egy év után azonban már botrány közepette hagyja el a "Comédie Francaise"-t, mert csúnyán összevész egy színésznővel. Különböző színházak után az "Odéon" következik, itt aratja első igazi sikerét Racine "Athalie"-jának címszerepében. Memoárjában így emlékezik erre az időszakra: "Oh az "Odéon"! Ezt a színházat szerettem a legjobban. Sajnálom, hogy elhagytam. Ott mindenki szerette egymást. Én is boldog voltam. Semmi más nem foglalkoztatott, csak a próbák, az előadások. Csodálatos volt."
Ekkor már rendkívül népszerű színésznő, a közönség kedvence.
Vissza