Budapest 1900

Előszó

Részlet:
Előszó
Európa (sőt Chicago kivételével talán a világ) legfiatalabb nagyvárosa 1900-ban Budapest volt. Huszonöt év alatt lakossága megháromszorozódott, épületeinek száma a kétszeresére nőtt, és a város szinte duzzadt a lüktető életerőtől. Egyebek között ebben is ellentéte volt az Osztrák-Magyar Monarchia ikerfővárosának, Bécsnek, amelyről jó néhány könyv látott napvilágot az utóbbi huszonöt esztendőben. A legtöbb egy-egy témára összpontosított, és a szerzők többsége ráadásul nemcsak a témákkal, hanem a kronológiával is igen szabadosan bánt. Jómagam szigorúbb voltam: könyvem középpontjába 1900-at - legfeljebb az 1896 és 1906 között eltelt tíz esztendőt - állítottam. Kivétel csupán az utolsó fejezet, melyet afféle kódának szántam az angol nyelvű olvasó számára, ha netán arra is kíváncsi volna, hogy mi történt azóta. Nem volt nehéz, mivel a történelemben ritka véletlen úgy hozta, hogy az 1900. esztendő egyszerre volt csúcspont és fordulópont Budapest történetében, mégpedig többféleképpen és több síkon is (hasonlóan ahhoz, ahogyan 1905-6 a többsíkú válság esztendeje).
7 Vissza

Fülszöveg

John Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történészprofesszor ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt.
„A város és kultúrája" - jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a fizikai értelemben vett leírás mellett a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott.
Lukacs professzor a történelemszemléletének megfelelő rangsor szerint haladva először a város természeti viszonyait és adottságait írja le, majd a lakosság, a társadalom és a politika kerülnek sorra. Ezután vázolja a szellemi és művészeti élet állapotát és jelenségeit, végül a kevésbé megfogható, ám nem kevésbé fontos szellemi és lelki irányzatok zárják a sort. Ez a mindvégig láttató, érzékletes, sőt olykor költőien ihletett stílusban megírt könyv nemcsak egy város fénykorának állít emléket, hanem méltó helyére állítja Magyarországot Európában. Vissza