Előszó
Részlet:
John atyja műhelyében állt, nézte a munkásokat. Egyikük, Walker, hosszú, hegyes tűvel ékítményeket karcolt egy vékony aranylemezre, azután egy melegvízzel teli edényből másik, sokkal...
Tovább
Előszó
Részlet:
John atyja műhelyében állt, nézte a munkásokat. Egyikük, Walker, hosszú, hegyes tűvel ékítményeket karcolt egy vékony aranylemezre, azután egy melegvízzel teli edényből másik, sokkal finomabb tűt vett ki és végtelen türelemmel újra meg újra utána húzta a rajz körvonalait.
- Nem unalmas ez? - kérdezte John.
- Ó nem, fiatal úr! Semmi sem unalmas, ami arannyal függ össze - s halkabbra fogott hangon hozzátette: - Az aranynak már csak az érintése is izgalmas.
- Ez igaz! - válaszolta John gyorsan. Nagyon csodálkozott a válaszon, mert ez a Walker azt fejezte ki szavakban, amit ő maga is már számtalanszor érzett. Ha a műhelyben aranyat vett kezébe, mindig valami különös izgalom támadt tenyerében; ez a jóleső érzés végigsiklott a kezén és onnan egész testén.
- Nézze csak meg ezt a szép gyűrűt, John úrfi! - mondta Walker és egy bársonyba ágyazott pecsétgyűrűre mutatott. John kezébe vette a gyűrűt, elnézegette, majd halkan megszólalt: - Istenem, de nehéz!
- Meghiszem azt, fiatal úr! Előkelő úr rendelte! Avignon hercege, gazdag, francia nemes, csak néhány hete tartózkodik itt nálunk Edinburghban.
John ujjára akarta húzni a gyűrűt, de nagyon bő volt.
Vissza