Szélrózsa III.

Fülszöveg

C'eat le bouquet!, mondanám e könyv végén, hogy mindjárt ezt is lefordíthassam annyi, a többnél is több fordítás után. Kész a csokor! Amelyet még gimnazista koromban kezdtem szedni és kötni. Hogy költői pályám minden útszakaszán és fordulatán szorosan egymásba fűzzem a saját költészetemmel. E talán túlontúl mértéktelenné bővült triptichon, melynek harmadik, utolsó kötetébe kezd az olvasó, nyilván azt sugallja, hogy szerzője valamely nagy koncepciójú terv mentén építette fel. Holott kezdettől fogva csupán minden terv nélkül, spontánul esett meg a költészet újra meg újra ellenállhatatlan varázsának. És mindig ennek a varázslatnak a továbbsugárzása volt az ösztökéje.
A versfordításnak saját, külön, minden más fordítástól eltérő törvényei és antinómiái vannak. Maga a megtestesült benső ellentmondás. Ezekről már sokszor igyekeztem írásban vallani. Most, itt, elő- vagy utóhangként csak annyit, hogy ezek a paradoxonok végtelenek. És ilyen vagy olyan módon talán találkoznak is a... Tovább

Fülszöveg

C'eat le bouquet!, mondanám e könyv végén, hogy mindjárt ezt is lefordíthassam annyi, a többnél is több fordítás után. Kész a csokor! Amelyet még gimnazista koromban kezdtem szedni és kötni. Hogy költői pályám minden útszakaszán és fordulatán szorosan egymásba fűzzem a saját költészetemmel. E talán túlontúl mértéktelenné bővült triptichon, melynek harmadik, utolsó kötetébe kezd az olvasó, nyilván azt sugallja, hogy szerzője valamely nagy koncepciójú terv mentén építette fel. Holott kezdettől fogva csupán minden terv nélkül, spontánul esett meg a költészet újra meg újra ellenállhatatlan varázsának. És mindig ennek a varázslatnak a továbbsugárzása volt az ösztökéje.
A versfordításnak saját, külön, minden más fordítástól eltérő törvényei és antinómiái vannak. Maga a megtestesült benső ellentmondás. Ezekről már sokszor igyekeztem írásban vallani. Most, itt, elő- vagy utóhangként csak annyit, hogy ezek a paradoxonok végtelenek. És ilyen vagy olyan módon talán találkoznak is a végtelenben. Vagy tovább folytatják egymást. A legújabb matematika a végtelen utáni végtelent is ismeri.
Végül is - és anélkül, hogy bárminek a végét keresnénk -ahhoz a már-már banalitásnak-számító, ám továbbra is zseniálisnak mondható rimbaud-i felfedezéshez juthatunk, amelyet csak költő foglalhatott mindössze három egyszerű szóba; EN - az más.
Mert az „eredeti" költemény is mindig önmaga lefordítása. És a fordítás is egy másik ÉN. Egy másik eredeti költemény. Mondani sem kell: a „hűség" minden paraméterének legszorosabb figyelembevételével. A kettő sosem ugyanaz. Mindkettőnek egyetlen és azonos létezése van, de más a története. Az egyik sose lesz a másik „klónja", mindig csak a párhuzamosa. Egyszerre Mások és Ugyanazok. Ahogy Jorge Luis Borges mondja: El otro, el mismo.
SOMLYÓ GYÖRGY Vissza