Előszó
Részlet a könyvből:
Gátló események.
Az nem tetszett nekem ebben a Linkében, hogy olyan nesztelenül mozgott. Sejtelmem sem volt róla, hogy a közelemben van. A fegyverterem kandallója előtt bóbiskoltam, ölemben a macska, vizslám a lábaimnál hortyogott. Fejemben már kialakulóban volt az elhatározás, hogy elmegyek innen . . . Elmegyek erről a szelid tájékról! Ismét Nyugatra megyek, még egyszer megkísérelni, hogy mindkét kezemmel megmarkoljam a szerencsét. Elég nagy kezek, hogy jól megfogják, amihez hozzáférhetnek: különösen, ha az ember nem nagyon kényes és válogatós ...
Behunytam a szememet. Éreztem a mezőség illatát, hallottam a zabla és a kengyelvas érces csörgését, térdeim közt éreztem a lovam eleven testét s láttam a lankás dombokig terjedő síkságot és azon túl a nagy hegyláncot ... És ekkor hangos szó törte meg a varázst, a látomány eloszlott és Linké állt közvetlen mellettem, tiszteletteljesen.
- Őlordsága kéreti, uram.
- Kicsoda? - mondtam, kinyitva egyik szememet.
- Őlordsága ... a könyvtárban, sir.
Azt hiszem, sohasem fogom megszokni, hogy apát így halljam szólítani. Ámbár bizonyos, hogy nagyon jól ráillik ez a cím; mint a jól szabott keztyü, úgy illik az egyéniségéhez. Rám ugyan sohase fog így illeni. Nem is akarom.
Az inas kiment, - sejtelmem sincs, mennyivel tartozunk neki hátralékos bérért! - én pedig fölkeltem, lekeféltem zubbonyomról a hamut és indultam a könyvtár felé. Az ajtónál habozva megálltam, alig tudva miért. Vájjon, ha akkor tudom, hogy mi lesz ebből az egyszerű hívásból, nem nyúltam volna-e inkább a kalapomért, hogy kisétáljak Stamwaysből, hátat fordítva a végzetnek.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal