The Floating Opera/The End of the Road

Fülszöveg

John Barth két legkorábbi regénye (Az úszó opera; Az út vége), melyeket ő maga is korai művekként említ, és melyekben még kevéssé van jelen a Barth nevével fémjelzett irodalmi stílus.
Az első történet főhőse Todd Andrews: tudós és cinikus alkoholista és a legjobb barátja feleségének a szeretője. A lebegő opera mulatságos, fordulatokkal teli mű, amely lebilincseli az olvasók figyelmét az első oldaltól az utolsóig.
Egy középkori állatmese-gyűjteményből szalajtott bagoly, páva, kaméleon, szamár és papagáj egy személyben, és egyszerre óriás és törpe, teli és üres, bámulatra és sajnálatra méltó" – így jellemzi önmagát a regény főszereplője, Jacob Horner, korunk jól ismert irodalmi antihősének egy újabb, amerikai változata. Hornerra csakugyan jellemző mindez, és még sok más is, de legfőképpen az, hogy tehetetlen: tehetetlensége néha fizikai mozgásképtelenséggé fajul. Ez nem akadályozza meg abban, hogy egy szerelmi háromszög egyik tagjává és egy tragédia előidézőjévé váljék, sőt talán épp az a törvényszerű, hogy a tehetetlenségből ilyen tragédiák fakadjanak. Groteszk, abszurd, kegyetlen történet Jacob Horneré, és ahogyan John Barth, az újabb amerikai írónemzedék egyik kiemelkedő képviselője előadja „fekete humorával”, valami mellbevágó, szimbolikus értelmet is kap: az egész értelmiségről, egy egész korról, egy egész világról mond nagyon kellemetlen véleményt. Vissza