Dal a sötétben

Fülszöveg

JOHANNA
DAL A SOTETBEN
Hanna Duncker nyomozó több mint másfél évtized elteltével visszatér Ölandra, hogy apja halála után felszámolja egykori otthonát, és arra a felismerésre jut, hogy a szigeten akar maradni. Egy tengerparti házikóban rendezkedik be, és a helyi rendőrségnél kezd dolgozni. Csakhogy nem mindenki örül annak, hogy visszatért a városba, ugyanis apját tizenhat évvel ezelőtt letartóztatták emberölésért, és sokak számára Hanna nem más, mint a gyilkos Duncker lánya. A beilleszkedést az sem segíti, hogy új főnöke éppen az a rendőr, aki az apját rács mögé juttatta. Mindjárt első munkanapján Hannát egy nyugtalanító bűntény helyszínére hívják: egy tizenöt éves fiút holtan találtak a sziget déli részén, a Kőpusztán. Amikor az áldozatról kiderül, hogy Hanna gyerekkori legjobb barátjának a fia, az igazság utáni hajsza számvetéssé válik a múlttal és azokkal az emberekkel, akiket a nő egykor cserben hagyott.
Lába cserben hagyja, s ő lebukik a földre. Kezét védekezőn maga elé... Tovább

Fülszöveg

JOHANNA
DAL A SOTETBEN
Hanna Duncker nyomozó több mint másfél évtized elteltével visszatér Ölandra, hogy apja halála után felszámolja egykori otthonát, és arra a felismerésre jut, hogy a szigeten akar maradni. Egy tengerparti házikóban rendezkedik be, és a helyi rendőrségnél kezd dolgozni. Csakhogy nem mindenki örül annak, hogy visszatért a városba, ugyanis apját tizenhat évvel ezelőtt letartóztatták emberölésért, és sokak számára Hanna nem más, mint a gyilkos Duncker lánya. A beilleszkedést az sem segíti, hogy új főnöke éppen az a rendőr, aki az apját rács mögé juttatta. Mindjárt első munkanapján Hannát egy nyugtalanító bűntény helyszínére hívják: egy tizenöt éves fiút holtan találtak a sziget déli részén, a Kőpusztán. Amikor az áldozatról kiderül, hogy Hanna gyerekkori legjobb barátjának a fia, az igazság utáni hajsza számvetéssé válik a múlttal és azokkal az emberekkel, akiket a nő egykor cserben hagyott.
Lába cserben hagyja, s ő lebukik a földre. Kezét védekezőn maga elé tartja, hogy tompítsa az esést. Öklendezni kezd. Mintha valaki kéjes kegyetlenséggel a mellkasába vágott volna.
Milyen jó volna fekve maradni De már olyan közel jár a célhoz. Nagy nehezen feltápászkodik, s botladozva megindul előre. Háta mögött megcsikordul a kavics. Lépéseket hall? Nem, az lehetetlen - legfeljebb csak egy állat az. A fénybe árnyék vetül, ő pedig megáll. A szeme nem akarja felfogni, amit lát, a tudata nem akarja közvetíteni a képet. Miért?
Marja őt a kérdés, a talaj meginog a lába alatt. Összeomlóban a világ.
Részlet a regényből Vissza