Előszó
AJÁNLÁS.
Közelgtek ismét ingó látomások,
Kik nékem egykor már derengtetek.
Tán megkísértsem itt marasztalástok?
Érez szivem még erre ihletet?
Reám tolultok! ám jó, rajta hát most,
Míg...
Tovább
Előszó
AJÁNLÁS.
Közelgtek ismét ingó látomások,
Kik nékem egykor már derengtetek.
Tán megkísértsem itt marasztalástok?
Érez szivem még erre ihletet?
Reám tolultok! ám jó, rajta hát most,
Míg ködgomolyként itt gyülemletek;
Felrázza keblem, mintha ifjú volna,
Bűbájos lélekrajzástok fuvalma.
Ti véletek sok víg nap képe tér meg
És kedves árny is felmerül nem egy;
S kisért, mint hangja rég hallott regének,
Első szerelmi és baráti kegy;
Ujúl a kín s a régi panasz ébred,
Hogy éltünk utja tévelyg s szerte megy,
S a jókat hívja, akik szép időket
Csalódva láttak múlni és kidőltek.
Nem ők hallgatnak jövendő dalomra,
Akiknek zöngtem első énekem;
Az a baráti kör már szerteomla,
Több első visszhang, ah, nem csöng nekem!
Nem ismert néptömeg les bánatomra,
Bár még a tapsát sem szívelhetem -
S akik még egykor örültek dalomnak,
Ha élnek is, szétszórva messze bolygnak.
Vissza