Fülszöveg
Individualizmus, magány, szentimentalizmus - kétségtelen, hogy e három fogalom révén történetének, sorsának minden lényeges fordulójánál vagy pillanatában meg lehetne közelíteni a modern (nyugati) kultúra szellemét. E fogalmak tartalma, igaz, az antik világtól, sőt a Kelettől sem idegen, de a mögöttük lappangó erők és összetevők sehol másutt nem éreztették ilyen végletes formában hatásukat, az organikus egymásután vagy egyidejűség parancsából sehol másutt nem egyesültek ilyen aktív értelemben teremtő vagy romboló tevékenységre, rokon vagy közös funkcióra, mint nyugaton. Individualizmus, mint a lelki vagy szociológiai elszigetelődés ikerjelensége, magány, mint a metafizikai hontalanság és tanácstalanság alakmása, visszfénye, szentimentalizmus, mint a tárgytalan ellágyulás velejárója s mint az akaratotbénító, bomlasztó pszichologizmus előkészítője csak itt, egy antiplasztikus világ új, nyugtalanító csillagképei alatt tehettek szert öncélú és maradandó érvényre. A mi megrázkódtatás éri...
Tovább
Fülszöveg
Individualizmus, magány, szentimentalizmus - kétségtelen, hogy e három fogalom révén történetének, sorsának minden lényeges fordulójánál vagy pillanatában meg lehetne közelíteni a modern (nyugati) kultúra szellemét. E fogalmak tartalma, igaz, az antik világtól, sőt a Kelettől sem idegen, de a mögöttük lappangó erők és összetevők sehol másutt nem éreztették ilyen végletes formában hatásukat, az organikus egymásután vagy egyidejűség parancsából sehol másutt nem egyesültek ilyen aktív értelemben teremtő vagy romboló tevékenységre, rokon vagy közös funkcióra, mint nyugaton. Individualizmus, mint a lelki vagy szociológiai elszigetelődés ikerjelensége, magány, mint a metafizikai hontalanság és tanácstalanság alakmása, visszfénye, szentimentalizmus, mint a tárgytalan ellágyulás velejárója s mint az akaratotbénító, bomlasztó pszichologizmus előkészítője csak itt, egy antiplasztikus világ új, nyugtalanító csillagképei alatt tehettek szert öncélú és maradandó érvényre. A mi megrázkódtatás éri a nyugati ember lélek- és élettartását, formáló akaratát, világérzését, természetszemléletét, az a társadalmi lényeg- és struktúra-változások, generáció-cserék hátterében úgyszólván kivétel nélkül e tényezők és jelenségek egyensúlyviszonyában beálló eltolódásokkal, egyiknek-másiknak mértéktelen érvényesülésével vagy elfajulásával függ össze. Ezek azok az áramlatok és mozgalmak, amelyeket feszítőerejük foka és iránya, értelmük, formájuk, terjeszkedésük nagysága, időpontjuk szerint gótika, barokk, romantika névvel szoktunk körülírni. Különös és állandóan vissza-visszatérő ismertetőjegyük, hogy rendszerint még ki sem merültek, le sem lohadtak, ellen- vagy csillapítószerül már is megszólaltatják a nyugati kultúrák vérében élő elidegeníthetetlen antik elemet, a renaissanceok s renaissancizmusok hosszú sorában nagykorúsítják a nyugati ember eredendő honvágyát, amelynek célja az eszményített Hellász, amely azonban csak nagyritkán antik összetevők közvetlen vagy közvetett beavatkozására, az egyensúly teljes helyreállításával az örök klassziczimusban talál kielégülést.
Vissza