Jogsegély 87/4

Előszó

Nem tudom, hogy miért csak az étlapokon vannak feltüntetve a magyaros módon elkészített finomságok. Jogszabályokra is fel lehetne írni, hogy készült magyar módra. Jogszabályt magyar módra természetesen nem kalocsai paprikával, füstölt szalonnával, csabai kolbásszal kell tálalni, hanem kiskapukkal, agyonszabályozással és lehetőleg olyan nyelvezettel, ami a legkevésbé magyaros, inkább amolyan hivatalos. Ezek a - remélem senkire sem sértő - gondolatok jutottak eszembe, amikor a Magyar Közlöny legutóbbi számában elolvastam a "sportolói élelmezési normák megállapításáról" kiadott 4/1987. (IX. 15.) ÁISH számú rendelkezést. Először az örömeimről szeretnék beszámolni Neked.
Nálunk az országos főhatóságot vezető államtitkárnak is alkotmányos joga a rendeletalkotás, akárcsak a miniszternek. A Te finom füledet bizonyára nem kerülte el, hogy az államtitkár mégsem rendeletet ad ki - mint a miniszter -, hanem rendelkezést. A kettő ugyanaz, de mégsem ugyanaz. Érthető az árnyalatnyi megkülönböztetés, a hierarchiára utalás. Katona az őrvezető is, a tizedes is, de a kettő mégsem ugyanaz. E finomságokat legfeljebb az újonc nem érzi, neki mind a kettő parancsot ad. Még jó, hogy a rendelkezés, amit olvastam, a továbbiakban demokratikus. A megállapított étkezési normák között persze van különbség, mert nem mindegy, hogy NB I-es, vagy NB II-es játékos étkezik-e, netán NB III.-as. A gyomruk űrtartalma biztos különböző, ezért van jelentős eltérés az étkezési normájukban is. Az viszont igazán szép, hogy a rendelkezés nem tesz különbséget sportoló és kísérő között! Úgy kell annak a gépkocsivezetőnek, aki NB III-as csapatot szállít és nem NB II-est, az útviszonyok ugyanolyanok, a KRESZ is egyformán vonatkozik rájuk,de mégsem ugyanaz a két pilóta, ha ennie kell! Vissza