Előszó
A gazdasági foglalkozásokat három főcsoportba szoktuk befosztani. Ezek:
1. az őstermelés, amely nyersanyagokat állít elő ; idetartoznak a földmívelés, állattenyésztés, szőlőmívelés, erdészet,...
Tovább
Előszó
A gazdasági foglalkozásokat három főcsoportba szoktuk befosztani. Ezek:
1. az őstermelés, amely nyersanyagokat állít elő ; idetartoznak a földmívelés, állattenyésztés, szőlőmívelés, erdészet, bányászat, vadászat, halászat és pásztorkodás ;
2. az ipar, amely az őstermelés útján nyert anyagokat feldolgozza és különféle szükségleteink kielégítésére alkalmassá teszi;
3. a kereskedelem, amely a javak forgalmát a termelők és fogyasztók között közvetíti. A foglalkozások jogi beosztása azonban nem fedi teljesen ezt a beosztást.
A kereskedelmi törvény - mint már az I. évfolyamban tanultuk - nemcsak azokat tekinti kereskedőknek, akik árut vesznek és eladnak, hanem pl. a gyárost, biztosítót, fuvarozót is. A kereskedő jogi fogalma jóval szélesebbkörű tehát, mint a kereskedő szó mindennapi értelme. Azért terjesztették ki ennyire, hogy mindazok a foglalkozások, amelyeknek a forgalom lebonyolításában nagyobb jelentőségük van, a kereskedelmi törvény szabályozása alá essenek.
Az ipartörvény rendelkezései sem csupán azokra vonatkoznak, akiket a mindennapi életben iparosoknak tekintünk, hanem általában az iparszerűen űzött foglalkozásokra.
Ilyen a kereskedő foglalkozása is, aki kereskedelmi ügyletekkel a saját nevében iparszerűen foglalkozik. A kereskedelem gyakorlásának feltételeit, vagyis azt, hogy kinek és mily feltételek mellett van joga kereskedelmi ügyletekkel hivatásszerűen foglalkozni, szintén az ipartörvény határozza meg. Jogi szempontból tehát a kereskedés is ipar. Ezért először az ipartörvény főbb rendelkezéseit fogjuk tárgyalni...
Vissza