Jogfosztások Budaörsön

Előszó

Budaörs gazdag és sokszínű hagyományainak felélesztése és ápolása, helytörténeti értékeinek megőrzése sikertörténetnek is tekinthető. A Budaörsi Német Nemzetiségi Önkormányzat nem tudta volna az országos viszonylatban is irigylésre méltó eredményeket Budaörs Város Önkormányzatának kiemelt anyagi támogatása nélkül elérni. Büszkén említhetjük az igényesen kiállított Regélő múlt c. kétnyelvű könyvsorozatunkat, melynek kötetei Budaörs egykori német lakosságának küzdelmes, kitartó és szorgalmas munkáját, ünnepeit és hétköznapjait mutatják be.
Aki figyelmesen olvasta ezeket a köteteket, észrevehette, hogy Budaörs történetének volt egy sötét fejezete, erről nem mertek vagy nem akartak az emberek beszélni. Ez a kitelepítés körüli időszak volt 2007-ben a budaörsi Heimatmuseum fiatal történész-levéltárosának, Grósz Andrásnak az irányításával megalakult egy kutatócsoport azzal a céllal, hogy feldolgozza Budaörs történetének 1944 és 1948 közötti eseményeit.
A korabeli sajtóban megjelent újságcikkek, eddig nem publikált levéltári dokumentumanyag felhasználásával, valamint forrásnak minősíthető 23 interjú alapján - melyekben megszólaltak olyan idős budaörsi nők és férfiak, akik ezt az időszakot saját sorsukon keresztül próbálták felidézni - készült 5 tanulmány és Tóth Ágnes történész, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének igazgatója bevezető tanulmánya, amelyek ebben a kötetben jelennek meg.
Nem könnyű olvasmány. Az emberben felmerül a kérdés, hogyan juthatott el a közvélemény Magyarországon odáig, hogy egyáltalán felmerülhetett a németek kitelepítése. Erre máig sem egyszerű válaszolni, de a tanulmányok elolvasása után árnyaltabb képet kapunk...
A II. világháború befejezése után számonkérési folyamat kezdődött, ebben a méltán igényelt felelősségre von sok mellett százezreket sújtó kényszerintézkedések is szerepeltek. Miközben a jóvátehetetlen bűnöket igyekeztek megtorolni, egyúttal újabb bűnöket követtek el, gyakran alkalmazták a kollektív bűnösség elvét. A budaörsi német lakosság kitelepítése is e folyamat része volt. A sok szenvedés és megpróbáltatás után néhány évvel az elűzöttek képesek voltak megfogalmazni békülési szándékukat, ez 1950-ben, a Stuttgarti Chartában történt meg. Hitet tettek az egységes Európa megteremtése mellett, amelyben az emberek félelem és kényszer nélkül élhetnek, lemondanak a bosszú és megtorlás gondolatától. Üzenetük máig megfogadásra érdemes: „minden menekült sorsa világproblémát képez, amelynek megoldása legmagasabb fokú erkölcsi felelősségérzetet és kötelezettségtudatot követel." Vissza