Jogelmélet és gyakorlati filozófia

Fülszöveg

A jogelméletet hosszú ideig magától értetődően a gyakorlati filozófia egyik területének tekintették. Ez önmagában is indokolja, hogy a gyakorlati filozófiának stratégiai jelentőséget tulajdonítsunk a jogelmélet módszertani kérdéseinek tárgyalásakor. Ám, különösen a 20. században, a jogelmélet gyakorlati filozófiai problematikája sok szerzőnél veszendőbe ment. A könyv amellett érvel, hogy ez a tendencia kifejezetten eltorzította a jogelmélet módszertani karakterére vonatkozó refiexiót. Éppen ezért csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek igyekeznek visszanyerni a gyakorlati filozófia horizontját a jogelmélet számára. A könyv gyakorlati filozófia és a jogelmélet közötti kapcsolat kérdéseit a kortárs angolszász analitikai jogelmélet vitáin átszűrve tárgyalja. Egyik bevallott célja, hogy hozzájáruljon ennek a diskurzusnak a recipiálásához a magyar jogelméletben. A neoanali-tikai elmélet kulcsalakjának, Herbert Hartnak a munkássága már évtizedek óta hat a magyar jogbölcseletben, és... Tovább

Fülszöveg

A jogelméletet hosszú ideig magától értetődően a gyakorlati filozófia egyik területének tekintették. Ez önmagában is indokolja, hogy a gyakorlati filozófiának stratégiai jelentőséget tulajdonítsunk a jogelmélet módszertani kérdéseinek tárgyalásakor. Ám, különösen a 20. században, a jogelmélet gyakorlati filozófiai problematikája sok szerzőnél veszendőbe ment. A könyv amellett érvel, hogy ez a tendencia kifejezetten eltorzította a jogelmélet módszertani karakterére vonatkozó refiexiót. Éppen ezért csatlakozik azokhoz a törekvésekhez, amelyek igyekeznek visszanyerni a gyakorlati filozófia horizontját a jogelmélet számára. A könyv gyakorlati filozófia és a jogelmélet közötti kapcsolat kérdéseit a kortárs angolszász analitikai jogelmélet vitáin átszűrve tárgyalja. Egyik bevallott célja, hogy hozzájáruljon ennek a diskurzusnak a recipiálásához a magyar jogelméletben. A neoanali-tikai elmélet kulcsalakjának, Herbert Hartnak a munkássága már évtizedek óta hat a magyar jogbölcseletben, és a jogelméleti oktatásnak is az egyik sarokkövévé vált. A Hart utáni generáció fő szerzői, akik főleg a hetvenes és a nyolcvanas években alakították ki nézeteiket (Dworkin, Raz, Finnis, MacCormick), ugyancsak hosszú ideje ismertek a hazai szerzők előtt. A könyv azonban továbbmegy egy lépéssel, és alaposabban átgondolja a „harmadik" generáció munkásságát; az olyan szerzőidét, akik a nyolcvanas években írták első jelentős műveiket, és a kilencvenes évek vitáinak arculatát határozták meg. Vissza