Jogélet a hadifogságban

Előszó

Beszélhetünk-e egyáltalában a hadifogoly egyéni jogáról9 Ha elfogadjuk azt az általános megállapítást, hogy a jog alanyi értelemben azon uralmat jelenti, mely az egyént valamely tárgyra, vagy valamely személyre vonatkozólag megilleti, tárgyi értelemben pedig az életviszonyokat rendező jogviszonyok öszszességét értjük jog alatt, akkor már most leszögezhetjük, hogy a hadifogságban az egyén jogáról alig lehet szó. A hadifogolynak, mint látni fogjuk, még a ruhaneműire, legszemélyesebb szükségleti cikkeire vonatkozólag sem volt meg az a feltétlen uralma, amit már jognak nevezhetünk, mert hiszen bármely pillanatban a rekvirálás veszedelmének volt kitéve. A hadifoglyok életviszonyait rendező jogszabályok pedig nem voltak, mert az egyedüli jogforrás, az 1907-es úgynevezett hágai egyezmény a hadifogságnak csupán nemzetközi jogi vonatkozásait rendezi, de olyan intézkedéseket, melyek a foglyok egyéni, magánjogi viszonyait fogoly társaikkal szemben a fogolytartó országgal és annak polgáraival, vagy az otthoniakkal szemben, stb. rendezte volna, nem tartalmaz. Általános emberi és jogtörténeti szempontból is érdekes vizsgálni, hogy az a milliós tömeg, mely hosszú éveken keresztül hadifogságban élt, minden tételes jogforrás hiányában, az élet ezer adottsága mellett hogyan alakította ki a maga jogi életét. Vizsgálatainkban főleg az orosz forradalom kitöréséig fennállott helyzetet fogjuk tanulmányozhatni, mert a forradalom és a bolsevizmus polgári értelmezés szerint egész Oroszországban a rendszeresített jogbizonytalanság helyzetét teremtette meg.
Vissza