Joe, Mario, Ferrario

Fülszöveg

Az irodalommal való ismerkedésünk első lépéseit mondhatni kézen fogva tettük meg. Közösen olvastuk a világirodalom remekeit, Zane Gray és Max Brand háborús éveket megúszott pengős regényeit, vagy a veretesebb, keménykötésű May Károly köteteket.
Egy napon Misi meglepő ötlettel állt elő. Írjunk mi is regényt. Mi volt a címe, nem emlékszem, de volt benne hulla, mesterdetektív, szép nő - minden, ami kell.
Az írói munka oroszlánrészét Misi végezte, én "mélyenszántó kritikai észrevételeimmel segítettem a mű létrejöttét és a külső borító borzongató rajzának elkészítésében jeleskedtem.
Következő találkozásom a Pákolicz-művekkel már gimnazista koromban történet, mikor egy tucatnyi versét adta oda szemérmesen elolvasásra. Meglepett, hogy a költészet irányába hajolt el. Majd kinövi eme irodalmi vadhajtások iránti érdeklődését - gondoltam. Nem ez volt az első és nem is az utolsó tévedésem. Néhány évtized elteltével, mikor újra közel kerültünk egymáshoz, kezembe nyomott egy kötetnyi verset, és ekkor derült ki számomra, hogy valójában sohasem szakított ifjúkori szerelmével, az írással, s más irányú tevékenysége mellett szorgosan jegyezte mondanivalóját a világról. Érzékeny, mindenre nyitott, gondolkodó és főként érző ember verseivel ismerkedhettem meg ekkor. És most, amikor ez a verses kötet végre nyomtatásban is megjelenik, kívánom, hogy ugyanaz a mámorító érzés töltse el szívét, mint amit kisgyermekként éreztünk az első "mű" elkészültekor.
Ajánlom a kötetet a Kedves Olvasók szíves figyelmébe! Vissza