Akik szelet vetnek, vihart aratnak

Előszó

Úgy gondolom, hogy e könyv rendkívüli jelentőségű tanúságtétel lesz a magyarországi advent hívők számára. Azért gondolom ezt, mert mostanáig talán senki sem alkotott közülünk igazán fogalmat arról, hogy az advent közösség válsága mennyire mélyreható és kiterjedt az egész világon. Ennek a valóságára döbbent rá ez a könyv. A szerző - 1985-ben, műve megírásakor - azt a kijelentést tette, hogy ha alapvető pozitív változás nem történik, akkor a válság meg tovább fog mélyülni és szélesedni. Profetikus szavai beteljesedtek. Ma már az ünneplő istentisztelet mozgalom térhódításánál tartunk, és most már teljes bizonyossággal azonosíthatjuk, hogy arról a bizonyos „ómega válságról" van szó, amelyről Ellen G. White már 1904-ben tanúságot tett Isten Lelke késztetésére. (Selected Messages I. kötet, 197, 200, 203. l.)
Az „omega válságot" tanbeli válságként mutatta be, amely még „megdöbbentőbb természetű" lesz, mint a század eleji Dr. Kellog nézetei és törekvései okozta válság volt, amit „alfa válság"-nak nevezett el. „Reszketek népünkért" - írta Ellen G. White az omega-válságra vonatkozóan. Ma látjuk, érzékeljük, hogy ez a megjegyzése milyen indokolt volt.
E könyv emlékezetemben egy eseményt idéz fel. Az 1975-ben kezdődött magyarországi válság kezdetén, 1976 májusában együtt volt több mint hetven gyülekezeti küldött egy rendkívüli összejövetelen. A General Konferencia elnöke, R.H. Piesson testvér érkezésére készültünk és együtt gyötrődtünk egy fájó kérdésen, ami mindannyiunk lelkét nyomta. Jeremiás próféta alábbi igéit olvastuk fel hangosan, amelyek - úgy éreztük - tökéletesen megfogalmazták fájó kérdésünket: „Megnyugodhatom-e a nyomorúság felett? Szívem eleped énbennem! Vissza