Elrabolt az apám

Fülszöveg

"Jól tudom, szoros kötődésem a lányomhoz abból fakad, hogy kompenzálok egy problémát. Az anyám meghalt, amikor én négyéves voltam. Amikor annyi idős voltam, mint most Sophie, gyakran hallottam apámtól azt, hogy "autóbalesetben elvesztettem a feleségemet", és ezt sohasem értettem. Ha tudja, hol vesztette el, akkor miért nem megy megkeresni? Évtizedekbe telt, míg megértettem, hogy csak azt nem veszíthetjük el, ami értéktelen - hiszen az nem hiányzik, mert nem érdekes, nem törődünk vele. Én azonban túl fiatal voltam ahhoz, hogy emlékképeim legyenek az anyámról. Hosszú ideig csak az illatát tudtam felidézni - ha egyszerre éreztem az orromban vaníliát és almát, hirtelen olyan volt, mintha mellettem állna -, de aztán ez is elmúlt. A nyomkövető kutya sem tud valakit megtalálni, ha nem indulhat el valamilyen nyomon."

A harmincéves Cordelia Hopkins életében minden nagyon rendben van: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában - amely eltűnt személyek felkutatásából áll - rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.
Jodi Picoult - éppúgy, mint előző, A nővérem húga című, nagy sikerű könyvében - izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett? Vissza