Jobbágyok, hajdúk, deákok

Előszó

Körmend mezőváros és a környező hat falu 17. századi társadalomtörténete több szempontból is megérdemli, hogy közelebbről megvizsgáljuk. Az uradalom rendkívül fejlett írásbelisége lehetővé teszi, hogy a szokásosnál részletesebb képet kapjunk a jobbágyok, mezővárosi polgárok életéről; a század első felében a fokozatosan kibontakozó hajdútelepítés teszi érdekesebbé a társadalmi képletet. A telken kívüli földek szabad forgalma pedig jelentősen átalakította az uradalom lakóinak vagyoni megoszlását, és a többi dunántúli uradalomtól erősen eltérő viszonyokat teremtett.
Választott időhatárunkat (1600-1700) a mezőváros története kínálja. Kanizsa 1600-ban került török kézre, ezzel vált Körmend végvárrá. 1650-től, a hajdúprivilégium kibocsátásától kezdve, fél évszázadon át hajdúváros volt Körmend. Ez a jogállása a török kiűzése után, szolgáltatásai újraszabályzásakor, 1700-ban szűnt meg. Bár az 1600-as és az 1700-as esztendők éles cezúrát jelentenek Körmend és környéke történetében, a 17. századot nem érthetjük meg az előzmények és a továbbélő hatások vizsgálata nélkül. Mind a 16., mind pedig a 18. századi állapotokat röviden szemügyre kellett vennünk ahhoz, hogy a 17. században pl. a szabad földforgalom vagy a hajdútelepítés problémáját megértsük. A művelődés, az írástudás és az írásbeliség vizsgálatánál egészen 1848-ig követtem figyelemmel a fejlődést, csak így lehetett értelmezni a 17. századi adatokat, amelyek önmagukban keveset mondtak - belehelyezve viszont a „hosszú távú" történelembe, értelmezhetőek lettek az egyes falvak, a különböző nemzetiségek közti különbségek. Vissza