Fülszöveg
Kötetének megjelenésekor ötvenedik életévéhez érkezik Jobbágy Károly. 1921-ben született Balassagyarmaton. Kiselemista, amikor Budapestre kerül - itt végzi el a polgári iskolát, majd a kereskedelmit. Az érettségi után tisztviselő lesz, s már 18 éves korában örülhet első versei megjelenésének a Népszava, a Kelet Népe, a Híd számaiban. Katonának viszik, s hamarosan a hazai frontra, majd hadifogságba kerül, ahonnan csak 1948-ban tér vissza. Ismét tisztviselőként dolgozik, közben az esti egyetemen magyar-orosz szakos tanári diplomát szerez. 1952-től a Műszaki Egyetemen orosz lektor, 1958 óta az Eötvös Gimnázium tanára. 1953 nyarán jelenik meg ismét verse: a Csillag közli "Drégely" c. költeményét. 1954-ben a József Attila-díjat nyeri el, amellyel 1963-ban ismét kitüntetik. A "Papírszárnyak" a költő hatodik verseskötete.
A kétszeres József Attila-díjas költő verseit mindenekelőtt a lobogó, izgatott kitárulkozás, közvetlenül az olvasóhoz forduló, feszélyezetlen bensőségesség, a közemberi...
Tovább
Fülszöveg
Kötetének megjelenésekor ötvenedik életévéhez érkezik Jobbágy Károly. 1921-ben született Balassagyarmaton. Kiselemista, amikor Budapestre kerül - itt végzi el a polgári iskolát, majd a kereskedelmit. Az érettségi után tisztviselő lesz, s már 18 éves korában örülhet első versei megjelenésének a Népszava, a Kelet Népe, a Híd számaiban. Katonának viszik, s hamarosan a hazai frontra, majd hadifogságba kerül, ahonnan csak 1948-ban tér vissza. Ismét tisztviselőként dolgozik, közben az esti egyetemen magyar-orosz szakos tanári diplomát szerez. 1952-től a Műszaki Egyetemen orosz lektor, 1958 óta az Eötvös Gimnázium tanára. 1953 nyarán jelenik meg ismét verse: a Csillag közli "Drégely" c. költeményét. 1954-ben a József Attila-díjat nyeri el, amellyel 1963-ban ismét kitüntetik. A "Papírszárnyak" a költő hatodik verseskötete.
A kétszeres József Attila-díjas költő verseit mindenekelőtt a lobogó, izgatott kitárulkozás, közvetlenül az olvasóhoz forduló, feszélyezetlen bensőségesség, a közemberi sors gondjainak, bánatainak, élethossziglan fénylő örömeinek és emlékeinek hűséges hírüladása jellemzi. Alkatában, költői természetében mintha a romantika felfokozottsága, hajszolt nyugtalansága éledne újra. Lázasan veti bele magát a kor által bőven szállított nagy élményekbe: nem retten vissza a történelem komor képeitől, a megélt csalódásoktól, ugyanakkor megtalálja a kiengesztelődés, a lelkes boldogság megindult ünnepélyességű szavait is. Jobbágy minden versében drámai küzdelmet folytat a személyes sors élményeivel, hogy magasabb síkra, az általános eszmék kilátójához emelhesse mindazt, amit ötven felé közeledve látott, érzett, tapasztalt. Kötetének alaphangját a boldogságkereső szenvedély, a szerelem lobogásai és hamvadozásai, a nagy utazások szép találkozásai, magvas eszmélkedései, a szellemi és erkölcsi igénytelenséggel folytatott pörlekedések határozzák meg. Jobbágy régi, hűséges olvasói ezúttal sem fognak csalódni: ugyanaz a költő néz rájuk, mint akit megszerettek.
Vissza