Mondják, a himnuszt énekelték... (dedikált példány)

Fülszöveg

Jobbágy Károly (1921 Balassagyarmat - 1998 Budapest), kétszeres József Attila díjas költő és műfordító válogatott verseit tartja kezében az olvasó.
A költő személyes életét alapvetően meghatározták a XX. század viharai. 22 évesen, 1943-ban behívják katonának, és a háború utolsó napjaiban Magyarországról viszik orosz hadifogságba. A Szibériában töltött három év, a nélkülözés, az embertelenség tükröződik akkori verseiben, melyekért 1947 szeptemberében a magyar határról viszik vissza további egy évre orosz börtönbe. (Ezeket - "Vesszőfutás" címmel - csak a 90-es években tudta saját kiadásban megjelentetni). 1948-ban, hazatérése után elvégzi az ELTE magyar-orosz, később a műfordító szakát, a Budapesti Műszaki Egyetemen lektor, de onnan az 1956-os forradalom alatti "szereplése" miatt kiteszik, és a "Tigrisek lázadása" című kéziratos verseskötete miatt meghurcolják. Középiskolai tanárként először a budapesti Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd nyugdíjazásáig az Eötvös József Gimnáziumban dolgozik. Az 1989-es rendszerváltozás idején már nagy beteg, költői hangja megtörik.
Főbb kötetei: Hajnali viadal, Feltámadás, Hó és nap, Háló nélkül, Éjszakai vetítés, Szentendrei búcsú, Vesszőfutás.
Ez a verseskötet először jelenik meg ebben a szerkesztésben. Elsősorban a forradalom idején keletkezett verseket gyűjti össze, de a válogatásba belekerültek a forradalom előtti és utáni költemények közül azok is, melyek gondolatilag szorosan kötődnek a forradalom és szabadságharc eszméihez.
A kötet az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére készült az 50. évfordulón. Vissza