Háló nélkül (dedikált példány)

Fülszöveg

Üdvözlet az olvasónak, néki ajánlom ezt a könyvemet, mely azért kapta a "Háló nélkül" címet, mert bevezető versében magamat olyan artistához hasonlítom, aki nem szemkápráztató mutatvánnyal bűvöli el nézőit, hanem így szól: Vegyétek el a hálót énalólam, s a derekamról a mentőövet! Én anélkül akarok ugrani! ... Hadd lássák, itt már a halál a tét, az artista feltette életét!
A költő számára a vers csodálatos mutatvány, amin belül lehetnek vonzók az új formák, csillogó képek, a mindennapi élettől való eltávolodás, ezek alatt ott a fantázia ködös hálója, az elvont érzelmekről szólás mentőöve - ámde magával ragadhatja a nézőt az egyszerű, őszinte kiáltás is, az igazság kíméletlen, dísztelen kimondása, a "kényes", szürke ügyekben való verekedés, amelyre a költő az életét teheti.
Az utóbbi mutatványt választottam én; ilyennek szántam ezt a kötetet.
A kritikusok sokszor megfeddenek a "prózaiságért", azért, hogy ha az indulat elragad, nem tudok ura s igényes válogatója lenni a szavaknak. Ez igaz, és így az élet felén túl, visszanézve, nem mondhatom, hogy elégedett vagyok azzal, amit elérteni. nem lett belőlem az, aminek indulni vágytam ifjan, nem kezdődik velem a magyar költészet új kora, nem lettem szóalkotó, új irányzat a megalapítója, csupán egyike az embertömegek helyett szóló, kiáltó költőknek.
Be lehet ezzel érni? Van értelme így az írásnak? Sokszor, értetlen, rideg kritikák után belefáradok az eddig kimondatlan dogok kimondásáért vívott harcba, már magam is elhiszem, hogy nem ér semmit az én mutatványom, s elhatározom, hogy abbahagyom.
De ilyenkor érkezik egy levél valamelyik olvasótól, diákok hívnak meg maguk közé, eddig nem ismert, kis faluk kérik, jöjjek el hozzájuk, s e találkozókon csodálkozva veszem észre, hogy amit írtam - s amit lassan már lebecsültem -, felragyog, tűzbe hozza az embereket... s rájövök, hogy tudtam mások helyett szólni.
Ilyenkor új erőre kapok. Hiszen nem volt hiábavaló az én eddigi életem! Ilyenkor újra átengedem magamon az élet hullámait, s új versek kerülnek a papírra. Nem is az én erőmből, hanem ezeknek az olvasóknak, hallgatóknak, az eddig bejárt, közel 90 falu és város engem figyelő tekinteteinek biztatására, s ezért hát üdvözlet az olvasónak, néki ajánlom ezt a könyvemet. Vissza